A kép nem egészen idevágó -- inkább Kate Daniels-es, ha valaki tudja melyik story-ról van szó :) --, de nekem megtetszett, és gondoltam, kiteszem. :)
A novella egy kezdetleges változatát lehet egyesek olvasták már, mert anno megosztootam FB-n, de most ez az átdolgozott, kibővített verzió. :) Jó olvasást!
Devlin Dubois,
az amerikai alakváltó Nagymacskák hercege haragosan és egyben megdöbbenve
pillantott fel a kezében tartott papírlapról – amin csak néhány dühítő szó
virított – a hírvivőre, aki idegesen topogott egyik lábáról a másikra, hátával
a tömörfa ajtónak lapulva, miközben az elbocsájtásra várt. A pasas izmai és
idegei láthatóan pattanásig feszültek, készen a menekülésre.
Dev elhúzta
szép ívű, de jelenleg igencsak keményen összeszorított száját. Ha aranyló
pillantása gyilkos lett volna, a hírhozót ott helyben éri a kínhalál. Hogy mer
bárki is packázni a leendő királlyal?!
– Kitől van ez a levél? – zengte be a
dolgozószobát ingerült, pengeéles hangja.
– Nem t-t-tudom, uram – dadogta amaz falfehérré
váló arccal.
– Távozz! –
hangzott az ellentmondást nem tűrő utasítás. A szerencsétlen, meg épp csak hogy
nem sóhajtott fel megkönnyebbülésében. Villámgyorsan el is húzta a csíkot.
Dev így végül
magára maradt kitörni készülő, tehetetlen dühével. A papírlap a kezében apró
galacsinná töpörödött, ahogy a markába gyűrte. Nem volt szükség rá, hogy újra
elolvassa. Minden egyes szó savként égett bele elméjébe.
„Ha a felszentelési ceremóniáig nem lépsz vissza a
tróntól, a fattyúd a kurváddal együtt meghal!”
De hát neki
nem volt se nője, se gyereke. Semmi értelme az egésznek. Valaki nagyon meg fog
fizetni, ezért az ízetlen tréfáért.
Simon!
A testvérétől
kitelne egy ilyen „vicc”. Csakhogy most nem volt olyan hangulatban, hogy ezt
tolerálja. Nagyon nagy tétre ment a játék. Ideje lesz elbeszélgetnie a drága,
kicsi öcsikéjével...
Nem azért
lavírozott az elmúlt ötszáz évben oly ügyesen a kapcsolatok terén – sőt, az
óvatosságot már szinte tökélyre fejlesztette, vagyis lehetetlen, hogy neki gyereke
legyen –, hogy pont most csússzon el egy banánhéjon, mikor az apja kész átadni
neki a trónt.
Ezért is
kezdett alakváltó nőstények helyett, inkább embernőkkel, ha a szükség
ráhajtotta. Velük egy a millióhoz volt az esély, hogy teherbe esnek. Csak ha az
illető megfelelő génállománnyal rendelkezett. És persze, ha aktus közben
mondjuk véletlen meg is harapja. De hát ilyen még nem fordult elő... A nőkkel
kizárólag dugni szokott, nem párosodni...
Ugyanis
párosodáskor minden alakváltóból előtör a belső ösztön, és harapással jelölik
meg a választottjukat, ami katalizálja a megtermékenyítést, vagyis eléggé
szerves része a Nagymacskák szaporodásának.
Különben is,
fiatalnak gondolta még magát az ilyenfajta elkötelezettséghez. Előbb
megvalósítja a céljait, majd utána jöhet a párválasztó cécó. Önfegyelem kérdése
az egész. Egy nőstény sem éri meg, hogy idő előtt feladja az elképzeléseit.
Erre hirtelen
bevillant neki egy homályos, szürreálisnak ható emlékfoszlány. Holdfényes
éjszaka képei sejlettek fel, por és hideg. Másnaposság és maró éhség. Egy
gyönyörű, fiatal nő... Mintha nem is vele történt volna a dolog, és mégis. Talán mégsem olyan nagy az önfegyelme, mint
hitte?!
Ettől a
felismeréstől napbarnított bőre ellenére teljesen elsápadt...
Kóvályogva emelte meg a fejét, de rögtön vissza is
ejtette a hideg porba. A Mojave sivatagban volt, ez nem vitás. Közel, s távol
csak a kietlen táj, sziklák, éles kavicsok, az ég felé törő, absztrakt
kaktuszok, rengeteg por...
Kurva életbe! Simon, Luc és Maurice ezúttal igazán
messzire mentek – szitkozódott magában.
Bevett szokásuk volt, az öccsével és a barátaival
karöltve különböző „csínyeket” követtek el egymás ellen, de ez már tényleg
mindennek a teteje! Sikerült valamivel jól kiütniük – talán kevertek valami
drogot a piájába, mert a sima alkoholtól nem veszítette volna el az eszméletét
–, és egyszerűen kirakták a sivatagban. Pedig esküdni mert volna, hogy egy
pillanatra sem veszítette szem elöl a poharát...
A legrosszabb a másnaposság jellegzetes tünetei
mellett, a hullámokban rátörő éhség volt. Most már biztosra vette, hogy drog
van a dologban. Az alakváltók szervezete ugyan számottevően gyorsabban bontotta
le a bódító anyagokat, mint az emberi, viszont ehhez nagy mennyiségű energiát
használt fel. Amit nem egyszerű pótolni. Ezért sem szaladgált túl sok drogos
alakváltó a nagyvilágban...
A kis mocskok meg nagyon is tisztában voltak
mindezzel. Hagyták a belső állati ösztönét tombolni, ő meg csak kínlódjon, hogy
kordában tartsa. Ilyenkor mindenki veszélyben került körülötte. A benne élő
Nagymacska legszívesebben rátámadt volna mindenre, ami élt és mozgott, hogy
csillapítsa maró éhét.
Várjatok
csak, jöttök ti még az én utcámba – fogadkozott morogva.
Magában megállapította – miután éles hallásával
felfigyelt egy közeledő autó duruzsolására –, hogy legalább az országúttól nem
messze tették ki. Erejének nagy részét ideiglenesen elvesztve, már azért is
hálát adhatott, ha nem kell két lábon kutyagolva megtennie az utat a
legközelebbi településig, ahol végre „feltankolhat”.
Na, de ehhez meg kell csípnie ezt a fuvart. És
persze, jó lenne, ha a sofőrt sem falná fel idő előtt.
Kényszerítette a testét a mozgásba lendülésre,
előkapart minden létező energiatartalékot, amit a droglebontó folyamat
meghagyott.
Az út nem is volt olyan messze, mint elsőre
gondolta. Pillanatok alatt a látómezejébe került a két, fényesen világító
lámpa. A fényszórók annyira megbabonázták zsibbadó agyát, hogy már későn
regisztrálta, hogy az út közepén áll. Alig sikerült elugrania, a visszapillantó
így is súrolta a csípőjét, aminek hatására az természetesen letört, és
pattogva-csattogva hullott darabjaira az aszfalton.
Éles fékcsikorgás hasított a dobhártyájába, majd
másodpercekkel később egy még élesebb női hang rivallt rá.
– Magának teljesen elment az esze?! – sipította a
nő teljesen kikelve magából, miután kiugrott az éjsötét Mustang volánja mögül
édes, csokis fánk illatba burkolózva, és nagy lendülettel felé rohant. – Meg
akar halni? Ezzel az erővel el is üthettem volna!
Ahogy a felháborodott kis vöröske közelített hozzá,
Dev izmai úgy feszültek pattanásig. Pupillája kitágult, már-már feketévé
varázsolva aranybarna szemét, orrcimpái megrezzentek, fogai kontroll nélkül
váltak agyarakká.
Csokis fánk... Meleg, puha, női test. Vibráló
energia. Kell!
Ősi ösztöntől hajtva vetette magát a zsákmányra.
Leteperte a meghökkent nőt, aki tágra nyílt szemeiben rettenettel vette
tudomásul a támadást. Ajkain sikoly formálódott, de hang már nem jött ki a
torkán, mert Dev céltudatosan belemélyesztette fogait a nyak és váll puha hajlatába.
Ahogy száját elöntötte a fanyar, meleg vér, úgy
józanodott ki nyomban az állati bódulatból. Ezt nem szabad! A nő nem
zsákmányállat!
Bűntudatosan nyalogatta végig a felsértett bőrt,
hogy a nyálában lévő gyógyító mikrobák eltűntessék a sebeket. Mindeközben
kénytelen volt erősen tartani az aprócska testet, mert méretei ellenére a nő
igencsak nagy vehemenciával kezdett ellenkezni korábbi döbbenetét leküzdve.
Teljes mértékben ráillet a mondás, mi szerint kicsi a bors, de erős.
– Aúú – jajdult fel, mikor amaz teketóriázás nélkül
beleharapott a kézfejébe, amivel a zabolázatlan vörös tincseket akarta
kisöpörni a lány arcából, hogy a szemébe nézhessen. Tüzes a kicsike meg kell
hagyni!
Vékony vérpatak kezdett csordogálni felsértett bőre
alól, bár mire lecsöppent volna az aszfaltra a seb már be is hegedt.
– Nyugi, Vöröske! Nem foglak bántani – mondta a
jelenleg tőle telhető legbizalomgerjesztőbb hangon, bár a Nagymacska belül
morogva adta tudtára, hogy nem ért egyet. Éhes volt, nagyon éhes… És hihetetlen
módon, de a nő erre kialakuló még hevesebb ellenállása egyre jobban izgalomba
is hozta.
– Segítség! – kiáltotta a csendes éjszakába Vöröske
kétségbeesetten, lábaival igyekezve eltalálni legnemesebb testrészét.
Azt már nem!
Megragadta a nőt, felemelte pillekönnyű testét és
két lépéssel a kocsi mellett teremve a motorháztetőre lökte, majd teljes
hosszában hozzá simult, hogy ezzel is akadályozza a mozgásban.
– Vöröske, állj le! Nem bántalak, hé!
Amaz prüszkölve, fújtatva vonaglott alatta – nem
könnyítve meg ezzel Dev koncentrációra irányuló törekvéseit –, majd mikor
belátta, hogy nem szabadulhat, elcsendesedett és ellenségesen pislogott fel
fogva tartója arcába.
– Nem vagyok
vöröske – jelentette ki dacosan.
– Akkor mi a neved? Ha már így összefutottunk –
kérdezett vissza a férfi mosolyra húzódó ajkakkal.
– Semmi közöd hozzá! Engedj el! – kardoskodott a nő
tovább, kezeit hasztalan próbálva kirángatni a rá fonódó vasmarok szorításából.
– Én Devlin
vagyok, de szólíts nyugodtan Devnek. Minden barátom így nevez.
– Barátok sem
vagyunk.
– De lehetnénk – villantott meg a férfi egy újabb
kaján vigyort. Egyre jobban tetszett neki a kis vörös.
– Emmaline – bökte ki végül a nő kelletlenül. – De
szólíts csak Emnek, a barátaim is úgy szokták – utánozta Dev korábbi
kijelentését gunyoros hangon. – Most már elengedsz?
A férfi úgy tett, mint aki nagyon gondolkodik a
dolgon, majd kibökte: – Nem is tudom... Éhen halok. Van kajád?
– Kajám? –
kérdezett vissza Em értetlenkedve.
– Kaja, étel, az, amit a szádba teszel, megrágod,
lenyeled, megemészted, és végül energiát nyersz belőle... Vagy mégis csak téged
faljalak fel?
Em arckifejezése ismét riadttá vált, mint akinek
csak most ugrott be, hogy a férfi nemrég szó szerint beleharapott, de aztán
összeszedte magát és úgy válaszolt.
– Van néhány csokis fánk a kocsiban. De ahhoz, hogy
odaadjam, el kell engedned.
Dev vonakodva távolodott el a puha női testtől,
mert már egész kényelmesen befészkelte magát a feszes combok által bezárt
völgybe. Hátra lépett egyet, hogy a lány el tudjon menni mellette a jobb oldali
ajtó felé, bár árgus szemekkel figyelte a másik minden mozdulatát. Nem
engedheti addig el, míg Emnek bármiféle emléke van a találkozásukról. Az
emberek nem tudhatnak az alakválók létezéséről. Így is túl sok rémisztő
filmjük, könyvük van a témában, amikben ráadásul sok igazság is található. Még
az kellene, hogy rájöjjenek a mese nem is annyira mese. Az emberi kíváncsiság
pedig, mint tudjuk, ritkán vezet jóra.
Mintha csak igazolni akarná a gondolatait, Em rá is
kérdezett a dologra.
– Mi volt ez a megharaplak cirkusz az előbb? Messze
még a Halloween. Bár igaz, ami igaz nagyon élethűen játszottad a vadállatot.
Vagy ez valami spontán filmforgatás, amibe belecsöppentem? – Közben átnyújtotta
a férfinek a félig üres fánkos dobozt.
Dev falánkan vetette rá magát az édességre, el is
tüntette mindet nagyon gyorsan, és csak úgy két falat között válaszolt.
– Alakváltó
oroszlán vagyok, és éhes. Te meg fincsi zsákmánynak tűntél.
Úgy is ki fogja törölni az emlékeit, akkor minek
kerteljen?!
A lány
meglepően jól fogadta a bejelentést, egykedvűen támaszkodott csípőjével a kocsi
oldalának, karjait keresztbe fonva maga előtt. Talán nem hisz neki?!
–
Persze! Én meg Teréz anya vagyok álruhában... Ne nevettesd ki magad. Egyébként,
mit keresel itt a semmi közepén? Vegas jó messze van innen. Ott kellene
próbálkoznod a szemfényvesztéssel.
A nő
tényleg nem hisz neki – állapította meg Dev.
Végigmérte
őt tetőtől talpig. Feszes, fekete leggings volt rajta, bő szürke pulcsi – ami
lecsúszott az egyik válláról és látni engedte fekete trikója pántját –, elnyűtt
tornacipő. A klasszikus érzelemben nem épp a legszexibb öltözet, a férfiban
mégis megmozdított valamit. Kényszert kezdett érezni, hogy igenis megmutassa
neki a „tudományát”. Vagy inkább megcsókolta volna, hogy elfeledtessen vele
minden sületlenséget, amit még esélyes, hogy össze fog hordani, míg elviteti
magát vele a városba.
Hogy
elterelje a gondolatait biztonságosabb vizekre, megszólalt inkább.
– Üdv,
Anyám! Tetszik az új hacukája. Elfuvarozna a legközelebbi településig, ha
szépen megkérem?
Em
vágott egy fintort, miközben ellökte magát az autótól.
– Hahh,
drága mulatság lesz ez még neked hapsikám... Előbb a tükröm töröd le, majd
inzultálsz, felfalod a fánkjaimat, és még el is fuvaroztatnád magad... – azzal
megindult, hogy megkerülje a járgányt és vele együtt Devet is, de a dolgok
váratlanul újabb száznyolcvan fokos fordulatot vettek.
Ahogy
haladt volna el a férfi mellett annak orrát megcsapta egy leírhatatlan illat,
amit eddig a csokis fánknak minden bizonnyal sikerült elfednie. A nősténynek
peteérése volt...
A
Nagymacska vadul rángatta a mentális köteléket, ami összefűzte őket – ez az
illat ősidők óta egyféle afrodiziákumként hatott az alakváltókra –, Dev pedig
nem volt elég erős jelenleg, hogy maradéktalanul képes legyen féken tartani őt.
Az állat majd megőrült, hogy megkaphassa a nőt, és igazából neki sem lett volna
ellenére egy kis ez-az. Nem volt fából.
Persze
messze nem erőszakoskodni akart, de egy kis csábítás belefér.
Racionálisan
gondolkodó fele teljesen háttérbe szorult egy szemvillanás alatt, és Dev a
zsákmány becserkészésébe fogott.
Megragadta
a lány karját és magához rántotta őt, kihasználva a meglepetés minden
pillanatát, hogy testével és kezével felmérje a terepet. A csaj dögös volt a
sok gönc alatt. Nagyon dögös...
– Mi
lenne, ha rögtön nekifognék a törlesztésnek? – duruzsolta egyre közelebb
hajolva a csillogó ajkakhoz. – Természetben tudok fizetni – és le is csapott
nyomban Em szájára, esélyt sem adva a tiltakozásra.
A lány
megfeszült a karjaiban, körmeit belevájta a karizmaiba úgy, hogy Dev még a
vékony dzsekin és az ingen keresztül is tisztán érezte, de ahogy a heves ostrom
folytatódott az ellenszegülés is csökkent, míg végül bebocsájtást nyert a lágy
ajkak közé. Nyelve birtoklón nyomult be társa szájába. Csábított és ingerelt.
Játszadozott és gyönyört ígért.
Eredetileg
itt szabta meg a határt, eddig és nem tovább. Kielégíti a saját és a Nagymacska
kíváncsiságát, majd tovább lép. Csakhogy Em túl finom, túl készséges volt
ahhoz, hogy képes legyen leállni. A levegő szinte pattogott a hirtelen
kialakult szexuális feszültségtől. Szorítása enyhült a lány karján, de igazából
nem is volt tovább szükség rá. Em hozzá simult, beleolvadt az ölelésbe.
Maga
sem tudta, honnan fakad a szerencséje, hogy ily könnyedén megkaphat egy ilyen
tüneményt, de nem is akart túl sokat filózni rajta. Elfogadta, ami megadatott.
Ujjai
maguktól csúsztak le a kecses derékra, hogy a bő pulcsi alá férkőzve
felvándoroljanak egészen a ritmikusan remegő keblekig. A lány halkan előtörő
sóhaja felért ezer biztatással.
Innentől
az események, ha lehet még inkább felpörögtek. Úgy tapintották, úgy csókolták,
úgy markolták egymást, mint akik öröktők fogva ismerik a másikat, és tudják mi
a jó társuknak.
Dev
türelmetlenül bújtatta át Em fején a pulcsit, majd a trikót is, hogy minél
előbb hozzáférhessen a már tapintott, de még nem látott halmokhoz. A feltáruló,
vékony pamutba csomagolt keblek cseppnyi csalódást sem okoztak. Mindkét
dombocska tökéletesen illeszkedett a markába, mintha pont az ő számára
formálták volna őket.
A
derekánál fogva felkapta a lányt, és a motorháztetőre helyezte újra, majd
befurakodott a korábban felfedezett kényelmes fészekbe. A vörös hajsátor
szétterült a holdfényt visszaverő fekete fényezésen, keretbe vonva a ragyogó,
fiatal arcot. Ha nem saját maga lett volna, és a helyzete nem olyan kényes
amilyen, talán esetleg fontolóra veszi, hogy kapcsolatot alakít ki a lány és
közte. Talán még így is megfordult a dolog a fejében...
Míg
ezen filózott ráhajolt a finoman emelkedő-süllyedő keblekre, és a pamuton
keresztül szájába vette a hűvös levegőtől, vagy jobb esetben az izgalomtól
kemény csúcsocskává merevedett bimbót. Em ettől felszisszent, homorított, így
még erősebben préselte neki Dev ajkainak magát.
A
Nagymacska felmordult legbelül, ahogy érzékelte a feltétlen odaadást. Már nem
volt megállás. Vadul vetkőztették egymást, nem törődve sem a hideg sivatagi
fuvallattal, sem hogy egy nyilvános út közepén szeretkeznek.
Miközben
Dev behatolt a nő testébe, hogy gyors, ritmikus mozgásával az egekig repítse
mindkettőjüket, karmaival akaratlan felszántotta a Mustang motorháztezejét,
fogaival felsértette több helyen is Em érzékeny bőrét. Képtelen volt
kontrollálni állatias oldalát.
Kiszakadva a fantáziaképek fogságából, Devnek két
dolgot is nagyon gyorsan sikerült konstatálni.
1. Hihetetlenül felkavarták ezek az eddig nem
létezőnek hitt emlékképek. Olyan merevedése támadt, mint aki bedobott néhány
szem Viagrát és egész este kemény pornót nézett.
2. Kinyírja Simont, ha kiderül, hogy az ő keze van
dologban. Ez nagyon nem vicces…
Ezek után már arra is tisztán emlékezett, hogy
később Em bevitte a legközelebbi kisvárosba, ott Dev meghívta egy kávéra,
miközben ő jóformán végigette az étlapot, és egy óvatlan pillanatban varázsport
szórt a nő italába. Sajnálta ugyan, hogy nem találkozhatnak többet, de tudta,
mindkettőjüknek így a legjobb. Érezte, Em nagyon gyorsan képes lenne olyan
fontossá válni a számára, hogy sebezhető ponttá váljon, és ezt nem akarta. Nem akarhatta...
Az, hogy neki is kiesett az az éjszaka, valószínű
a saját ügyetlensége eredménye. Remegett a keze, miközben a port adagolta.
Nagyon esélyes, hogy az illékony anyag ezáltal felkavarodott és bekerült a
kávézó légterébe. Meglehet egy egész helyiségnyi embernek sikerült amnéziát
okoznia. Nem irigyelte a hajnalban hazatérő férjeket, akik nem tudtak otthon
beszámolni a hollétüket illetően.
Neki, mint alakváltónak bár volt esélye, hogy egy
inger, gesztus, vagy akár egy dühítő üzenet hatására emlékezzenek, az emberek
viszont visszafordíthatatlanul felejtettek...
Bassza
meg!
Ha igaz, ami a levélben van, egy „jóakarója”
nagyon is tisztában van a történtekkel, miközben Em vígan éli életét, halvány
gyanú nélkül, hogy bármi is fenyegetné az életét. Nincs mese, azonnal meg kell
találnia őt!
Hirtelen
mozdulattal a kandalló tüzébe dobta a papírgalacsint, és kirohant a szobából.
***
Lehetetlen. Nem, nem, nem és nem!
Em szorosan lezárt szemhéjakkal kuporgott aprócska
fürdőszobája padlóján.
– Képtelenség! – motyogta maga elé, aztán óvatosan
ismét rásandított a kezében görcsösen szorongatott katasztrófára.
POZITÍV! – mutatta könyörtelenül a kis tesztcsík. Tévedés kizárva. Főleg, hogy még
legalább tizenkét másik ilyen pozitív teszt volt szanaszét körülötte. De hogyan az isten szerelmére? Megszállta a
szentlélek? Nem volt együtt férfival
már... mióta is? Talán fél éve, mielőtt Greg az ex-vőlegénye teljesen
váratlanul dobta.
Annyi
idős terhes meg csak nem lehet, ugye? –
kezdte tanulmányozni teljesen lapos hasát. Határozottan nem Gregtől terhes. De akkor kitől?
Próbálta erőltetni az agyát, de nem ugrott be
semmi. Még azt sem mondhatta, hogy lerészegedett egy bárban, és felszedett
valakit – csak nem emlékszik rá –, mivel inni nem szokott. Rosszul volt az
alkohol szagától is. Meg tulajdonképpen bárokba sem járt, kivéve talán néhány
alkalmat, mikor Molly a legjobb barátnője elrángatta magával. De azt is egy
kezén meg tudta volna számolni hányszor. Na, meg sajnos azon alkalmak minden
egyes szörnyű pillanatára emlékezett. A fojtogató füstre, a melegre, a tömegre,
a tapizó kezekre. Undorító...
Ha jobban belegondolt a leghomályosabb emlékei egy
két hónappal korábbi estéről voltak, mikor céltalan kocsikázásra indult, miután
megtudta, hogy Greg éppen elvenni készül a titkárnőjét, pedig vele állítólag
pont azért szakított, mert még nem volt felkészülve ilyen elkötelezettségre...
Az még tisztán élt az emlékeiben, hogy megindult a
hűvös éjszakában, egy doboznyi csokis fánk társaságában, de hogy végül hogy
jutott haza, azt teljes homály fedte. Másnap reggel az ágyában ébredt és
folytatódott a megszokott élete tovább.
Azóta viszont egyik katasztrófa követte a másikat.
Először is valaki durván megrongálta szeretett Mustangját, majd felmondást
kapott a munkahelyén, fogytán volt a spórolt pénze és most még ez is…
Hogy
fog felnevelni így egy gyereket?
Mert az nem volt kérdés, hogy megtartja-e. Teljes
mértékben abortusz ellenesnek számított. És mindez mellett a mélyen hívő
szüleinek is be kellett adni valahogy a dolgot...
Hirtelen erős fejfájás és brutális éhség tört rá
egyszerre. Már megint. Nem tudta mire vélni a dolgot. Annyit evett az utóbbi
időben, hogy bálna nagyságúra kellett volna híznia. A lüktető fejfájásról nem
is beszélve, amit semmilyen gyógyszer nem csillapított. Úgy látszik végül csak
kénytelen lesz elmenni egy teljes kivizsgálásra, ha másért nem is, a baba
érdekében.
Lehunyt szemmel döntötte neki a homlokát a falat
borító hűvös csempének.
Mi jöhet
még ez után?
A bejárati
ajtó felől erőteljes kopogás hangzott fel.
Ezt is szívesen olvasnám nagyon jó folytatni szeretném ha el tudnám olvasni végig. Nagyon izgalmas. Kösz Marisz
VálaszTörlés