2016. február 7., vasárnap

Végzetes vonzalom, II. rész, 1. fejezet



Egy héttel később

A hír futótűzként terjedt a természetfeletti világban. Vladimir a véreskezű, Európa nagyhatalmú vámpírura elbukott.
Amelia még mindig csak nehezen tudott napirendre térni a dolog felett. Ennyire egyszerű lenne a dolog? Az apja legyőzetett és kész? Ki fog most uralkodni a nép felett?
A totális káosz és harc esélyei ugrásszerűen megnövekedtek. Vámpírok ólálkodtak egyre-másra a Triple9 körül – persze megneszelték ő hol tartózkodik –, békés napjainak villámgyorsan befellegzett, a hatalmi viszálykodás elkerülhetetlenné vált... Ő volt a hivatalos trónörökös. Ha uralkodni akar, ki kell nyilvánítania a szándékát. És talán még meg is kell majd küzdenie érte...
Szomorkás mosollyal ajkán simított végig alig gömbölyödő hasán, miközben céltalanul mászkált Nick lakásán, le a klubba, majd vissza. Az alkalmazottak furcsán, távolságtartóan viselkedtek vele. Ez természetes, mind vérfarkas volt – egy-két kósza embert leszámítva –, a berögzült szokásokat pedig elég nehéz leküzdeni. Bár, bántani egyik sem merészelte, sem szóban, sem tettleg. Tisztában voltak vele, hogy Alekhoz tartozik. A párja pedig mégis csak a királyuk. Vagyis az lesz, ha a jelenlegi farkaskirály átadja neki a trónt... Mert bizony ilyen irányú célozgatás is történt, mikor kapcsolatba léptek az uralkodó falkával.
A királyné előbb repesett a boldogságtól, hogy Alek életben van, majd őrjöngött egy sort, mert kiderült számára kivel is lépett a fia kötelékbe, végül pedig, hirtelen pálfordulással a hivatalos ceremóniát kezdte követelni, sőt a fia megkoronázását.
Az apósa, a király, meg csendben tűrt, látszott ki az, aki igazából a szálakat mozgatja.
Amelia sajnálta a kedves tekintetű, szakállas férfit – aki kiköpött olyan volt, mint Alek idősebb kiadásban –, neki nem túl sok szó jutott, miközben  Skype-on keresztül beszéltek velük. Csak néha-néha szúrt be egy-egy megjegyzést. Az egész eszmecsere alatt anyósa vitte a stafétát. Még Alek is meg volt szeppenve kicsit. Az ő nagy, erős harcosa némán tűrte a szidást, kioktatást, minden második mondata az "Igen, anyám!", vagy az "Úgy lesz, anyám!" volt.
Amelia a háttérbe húzódva figyelte a hosszadalmas beszélgetést, nem akart olajat önteni a már egyébként is lángoló indulatokra.
Így most Alek a biztonságos hazamenetelt szervezte – mert a királynő akaratának megfelelően, muszáj lesz visszatérniük Szerbiába, ha fenn akarják tartani a családi békét természetesen –, őt pedig magára hagyta vergődni a gondolatai között.
Sóhajtva lökte el magát a teraszablaktól és megindult az aprócska konyhafülke felé, hogy némi táplálékot szerezzen magának. Nem volt az a helyiség igazából főzésre alkalmas, inkább némi vésztartalék tárolására, meg kávékészítésre. Erősen a maszkulin behatás dominált, Nick minden bizonnyal az életben nem főzött még a kis tűzhelyen semmit. Minek is, mikor alant a klubnak hatalmas, jól felszerelt konyhája és kitűnő szakácsa volt...
Némi száraz keksszel és egy bögre forró csokival felszerelkezve elhelyezkedett a nappali bőrkanapéján, majd bekapcsolta a tv-t, hogy ne legyen már olyan nagy a csend körülötte. Nem mintha bármelyik csatorna képes lett volna kirángatni őt komor gondolatai közül. Újra és újra visszatért az alapkérdéshez. Mi lesz most?
Álljon ki és foglalja el a trónt az apja után? Vagy szökjön el minél messzebbre és soha többé rá se gondoljon az uralkodásra? Ez a vihar előtti csend kezdte kikezdeni a már egyébként is megtépázott idegeit.
Eddig még álmodni sem mert arról, hogy valaha trónra kerülhet. Valahogy mindig az hitte az apja örökké vámpírfejedelem marad – Vladimir eddig mindenféle megdöntésére irányuló törekvést sikeresen fojtott el még csírájában –, esetleg valamikor, egyszer a fiának adja át a trónt. Ki hallott már olyat, hogy egy vámpírnő az uralkodó?! Vagy egy félvér farkas?! De talán, így békét is teremthetnének, ha a két viszálykodó uralkodóház összefogna...
Csendes kopogtatás után Nick lépett be a lakásba. Amelia nyomban kiegyenesedett ültében, igyekezve ráncba szedni magát. A sógora ugyan nem viselkedett vele ellenségesen, de azért puszi pajtásokká sem váltak...
– Szabad? – kérdezte a férfi, bár már be is tette az ajtót maga mögött, és egyenesen a bárpulthoz sétált.
– Persze! Ez még mindig a te lakásod... – válaszolta a lány feszülten.
Alek testvére ideiglenesen átköltözött a belvárosi lakásba, miután hazatért Edinburgh-ból, míg ők bevackolták magukat a klub fölé.
– Alek? – jött a következő kérdés, közben a férfi egy jó adag whiskey társaságában helyet foglalt Ameliával szemben, és kényelmesen elhelyezkedett.
– Tárgyal. – Nem tudott mi mást mondani. Ha a párja nem a Skype-on lógott és az anyjával egyeztetett – hihetetlenül gyorsan fejlődött a kommunikáció ilyen irányú elsajátításában –, akkor más ügyes-bajos dolgait ment intézni a városba. Volt vagy százhúsz évnyi lemaradása ügyintézés szempontjából. Fel kellett újítania minden létező kapcsolatát a külvilággal és a falkákkal.
– Értem. Hogy vagytok?
– Jól.
Nem igazán tudta a férfi rá és a babára, vagy Alekkal való kapcsolatára gondolt, de végül is mindkettőre igaz volt a válsz. Bár, amennyit a farkassal együtt voltak manapság, még idejük sem nagyon lett volna összeveszni.
– Örülök.
Ez sem lesz egy tartalmas beszélgetés így – gondolta Amelia rezignáltan. Hol vagy már Alek? – pillantott lopva a karórájára.
– Ian üdvözöl – bökte ki a férfi, némi kínos hallgatás után.
Amelia szája örömteli mosolyra húzódott. Igazán megkedvelte a csélcsap, szabályokkal szembemenő farkast.
– Mondd meg neki, hogy én is üdvözlöm, ha újra beszélsz vele.
Aztán megint beállt a csend, Nick pedig összeráncolt szemöldökkel, gyanakodva tanulmányozta. Kezében az érintetlen whiskey csendesen kavargott a pohárban, ahogy ide-oda mozgatta azt.
Már megint mi rosszat tettem? – morfondírozott a lány, de ideje végül nem maradt rákérdezni, mert Alek rontott be a helyiségbe, gondterhelt arccal.
Szó nélkül kivette a testvére kezéből az italt, felhajtotta, majd lehuppant Amelia mellé.
– Elegem van! – jelentette ki. – Régen valahogy nem tűnt ennyire komplikáltnak ez a világ. Voltak az uralkodók és az alattvalók... Most meg... Áhh... Mindegy... – azzal automatikusan puszit nyomott Amelia homlokára és a testvére felé fordult.
– Szia, Niko! Mi újság?
– Tele van pió... Khm... vámpírokkal a környék!
Amelia összerezzent. Ennyit a jósógori viszonyról. Ő itt csak egy betolakodó, nem más. Ha Alek nem ragaszkodna annyira hozzá, már rég kitették volna a napra pirulni.
– Ne haragudjatok, de megfájdult a fejem – szabadkozott, majd azzal egy időben felállt Alek mellől. – Jobb lesz, ha lepihenek kicsit – azzal otthagyta a morcos ábrázatú párját az "én nem mondtam semmi rosszat" arckifejezésű Nick-kel egyetembe, és bevonult a hálószobába.


– Ezt most miért kellett? – mordult rá dühösen a testvérére Alek.
Nick csak vállat vont.
– Nem is csináltam semmit...
– Na, persze. Jobb volna, ha vigyáznál a szádra az asszonyom előtt. Vedd tudomásul, hogy Amelia a feleségem...
– Hivatalosan nem is – vágott közbe Nick szemtelenül.
– Ne kezd már te is, mint a Mama. Vérkötelékbe léptünk. A feleségem. Pont!
– Jól van, nem kell rögtön leharapni a fejem. Majd megszokom – visszakozott Nick. – Előbb-utóbb... – bár ezt már csak az orra alatt motyogta, Aleknek meg nem volt idege foglalkozni a testvére szurkálódásaival. Kisebb gondja is nagyobb volt, mint hogy Nick agybajával is törődjön. Amelia hozzá tartozik, az öccse meg söprögessen a saját portáján. Mintha ott is lenne elrejtve egy vérszívócska...
– Ajánlom is! – zárta le a témát. – Akkor most komolyan kérdezem. Mi újság?
– Ahogy előbb is mondtam, rengeteg a pióca. Mind azt akarják tudni Amelia mit lép azok után, hogy Vladimir megbukott. A vámpírok vezető nélkül maradtak. Csak egy hajszál választ el minket a belviszálytól. Hallottam pletykákat arról, hogy Russell, az amerikai fejedelem invázióra készül, és az ausztrál is mozgolódik. Egyedül Alejandro háza táján nagy a csend. Pedig az ő örököse taszította le a trónról Vladimirt. Furcsa, igazán furcsa...
– Mire észbe kapnak, mi már biztonságban leszünk Szerbiában. Ott próbáljanak meg ártani az én Malenámnak!
Nick kétkedve húzta el a száját, de csak annyi mondott végül, "Te tudod, de ezzel még nem oldasz meg semmit!", és kisvártatva távozott is.
Alek üldögélt még egy ideig magába fordulva a kanapén, aztán gondolt egyet és bevonult a hálóba. Automatikusan behúzta a vastag sötétítő függönyöket, hogy a közeledő hajnal véletlenül se tudjon behatolni a helyiségbe.
Fáradtnak érezte magát, totálisan elcsigázottnak. Egyetlen szerencséje, hogy  két-három órányi alvás alatt is képes volt regenerálódni. Nem könnyű két világban is tökéletesen helytállni...
Óvatosan Amelia mellé telepedett az ágyra, úgy figyelte a párja egyenletes, csendes, ki- és belégzéseit. Tiszta szívből szerette ezt a nőt, már a gondolat is kis híján az őrületbe kergette, hogy véletlenül elveszítheti. Bármit képes lett volna feláldozni érte. Akármit...
Keze önkéntelenül indult meg, ujjai pillekönnyen végig követték a lány takaró alatt felsejlő sziluettjét. Amelia mocorogni kezdett, bár nem ébredt fel, pillái csak alig észrevehetően rebbentek meg.
Alek Isten bizony nem akarta zavarni, de... olyan szép volt, annyira kívánatos. A belső kényszer, hogy birtokolja ezt a tüneményt erősebbnek bizonyult a józan eszénél.
Finoman lehúzta Ameliáról a takarót, majd leheletkönnyű csókokat kezdett hinteni a bőrére a lábujjaitól kezdve felfelé, bebarangolva minden zugot és hajlatot, míg el nem ért a csipkés alsóneműig, ami némileg akadályt képzett. Ekkorra a lány is kezdett magához térni álmából, a hátára helyezkedett, karcsú lábait széttárta, hogy könnyebben hozzáférhessen, miközben szemhéjai továbbra is zárva maradtak. Csak halk nyöszörgése jelezte, hogy nagyon is tisztában van az elcsábítási kísérlettel.
A férfi számára ezt pont elég biztatás volt, lendületesen vetette bele magát a kényeztetésbe. Először is megszabadította Ameliát a csipkecsodától, majd kiélvezve minden édes pillanatot, egyre szűkülő körben csókolta őt, érzékeny belső combjától kezdve, remegő hasizmáig, míg végül elérte a lüktető, meleg, hívogató édenkertet.
Élvezettel merült el a lágy, nedves, sima szirmok között. Nyelve játékosan cikázott ide-oda, körberajzolta a csiklót, megmártózott a hüvely barlangjában, amivel egyre hangosabb és hangosabb nyögéseket csalt elő partneréből. Amelia combjai összezárultak, ujjai a hajába túráztak, húzták-vonták egyre közelebb, egyre erősebben. Ez Aleket még az eddigieknél is jobban tüzelte. Azt akarta, hogy az asszonya sikítson az élvezettől, miközben ő a csúcsra juttatja. Teljesen háztérbe szorította saját teste igényét, és kizárólag Ameliára kezdett koncentrálni. Egyik kezével megragadta a feszes feneket, ujjai belemélyedtek a húsba, úgy próbálta egy helyben tartani az egyre inkább vonagló lányt, míg másik markával előrenyúlt és a vékony trikón keresztül a kemény kaviccsá összehúzódott mellbimbót ingerelte a végtelenségig.
Amelia körmei a fejbőrébe fúródtak, hajszálai éppen csak ellenálltak az inzultusnak, de a férfi cseppet sem bánta ezt a kis fájdalmat. Érezte, ahogy a lány egyre közeledik a beteljesülés felé. Combizmai reszkettek az izgalomtól, bőre síkossá vált, nőiességének nektárja elapadhatatlanul árasztották el kutakodó, incselkedő ujját, nyelvét.
Mindjárt... Még egy picit... Most!
Tisztán érzékelte a pillanatot, mikor a lányban felrobban az orgazmusbomba. Társa élvezete őt is a szakadék szélére sodorta. Morogva szakadt el Ameliától, és szó szerint letépte magáról a ruhát, majd elhelyezkedett az asszonya hívogatóan széttárt combjai között.
Amelia torokhangon felnyögött, mikor vággyal teli szerszámával a testébe hatolt. A levegő izzásba kezdett körülöttük az érzéki feszültségtől.
Teljes összhangban mozogtak, szinte egyszerre értek a csúcsra, majd egymást szorosan ölelve szenderedtek álomba.
Az összekötő kapocs közöttük sziklaszilárdnak tűnt, de a milliódolláros kérdés még mindig az volt, kibírja-e a rájuk nehezedő kegyetlen nyomást...

2015. október 29., csütörtök

Játék!



Gyertek játszani! Holnap, vagyis okt. 30. éjfélig akár Emily Snow - Elemésztve című könyvét is megnyerhetitek. :)
Hajrá!
:*

A linkre kattintva elérhető az FB oldalam, ahol a játék zajlik. Itt.

Üdvözöllek...

Ez az oldal azért jött létre, hogy mindenki számára elérhetővé tegyem fantáziám "papírra vetett" végtermékeit, és azokkal ne csak magamat, de esetleg másokat is szórakoztassak, kikapcsoljak, elvarázsoljak. :D

18 éven felülieknek! Olvasás csak saját felelősségre! :)

MINDEN JOG FENNTARTVA!