2012. november 17., szombat

Tomboló érzelmek



Íme a meglepi. Egy erotikus apróság, csak nektek! :D


A hat éves forma kislány pityeregve, fejét lehajtva üldögélt a homokozóban. Pici volt és vékony, mint akit egy szellő is elfújhat. Nagy, vastagkeretes szemüvege teljesen bepárásodott. Eredetileg két copfba fogott haja szétcsúszott.
Elvesztette! Apa nagyon dühös lesz. Még egy labdára sem képes vigyázni! Erre újabb zokogási roham tört rá.
Egyszer csak megérintette a vállát valaki, mire önkéntelen is felnézett, bár könnytől homályos szemével alig látott.
Tizennyolc év körüli fiatalember ereszkedett fél térdre mellette. Szőke, napszítta haját, lágyan borzolta az óceán felől lengedező szellő.
– Ez a tiéd? – nyújtott felé egy piros pöttyös labdát.
– Igen... – suttogta alig hallhatóan a kislány.
– Hát akkor, tessék... – adta át. – Máskor jobban vigyázz rá.
A kicsi magához szorította a játékot és sűrűn bólogatott. Rakoncátlan, vöröses árnyalatú, barna fürtjei, csak úgy repkedtek kipirult arca körül.
– Köszönöm!
Nagy, aranyosan csillogó, zöld szemeiben hála tükröződött.
– Szívesen – vigyorodott el a fiú és megfordult, hogy távozzon, majd két lépés után, mint aki meggondolta magát, a válla felett visszaszólt.
– Van kedved fagyizni velem egyet?
A kislány arca felragyogott.
– Igen.
– Daniel vagyok. Most költöztem ide a szomszédságba – nyújtotta felé a kezét a fiú.
– Marcy – csipogta az, miközben kezük összeért.
A kislány abban a pillanatban tudta, hogy találkozott álmai páncélos lovagjával.



Tizenkét évvel később

Sűrű sötét felhők gyülekeztek a távoli hegyek csúcsai körül. A szél haragosan cibálta a fák ágait, a közelgő zápor illatát hozva magával.
Magányos alak állt a tengerparton. Sötét haja zászlóként lobogott az erős szélben. A vadul hullámzó óceánt figyelte. Piros estélyi ruhájában annyira nem odaillő volt, és mégis, mintha mindig is idetartozott volna.
A férfi megbűvölve figyelte karcsú vonalait, amit a testére tapadó leheletvékony anyag, csak még inkább kihangsúlyozott. Telt nőies idomok, keskeny derék.
Ha nem tudta volna, hogy ki áll a parton, akár a habokból kiemelkedő szirénnek is tűnhetett volna. A tökéletes nő...
Daniel elszégyellte magát. Nem álmodozhat róla... Hisz csak tizennyolc éves, szinte még gyerek.  Akár a húga lett volna. Bár most nagyon nem tűnt annak... Akkor sem lehet! Főleg nem az ember esküvőjének napján! Pedig pár órával korábban még ki is nevette volna azt, aki meggyanúsítja, hogy valamikor őrá fog vágyni.
Az Isten szerelmére, évek óta jó barátok! S akkor ma megjelenik az esküvőn, mint a végzet asszonya…
A templomban halk morajlás szaladt végig, ahogy belépett és helyet foglalt az utolsó padsorban. Daniel alig tudta levenni róla a szemét. Finom vonásairól, vállára omló, lágyan hullámzó vörösesbarna hajáról, telt, csábos ajkairól, amit a csillogó rúzs még igézőbbé varázsolt.
A ceremónia részletei összefolytak. Nagy nehézségek árán tudott csak koncentrálni. Ki lehet ez a vörös démon? És miért pont most jött őt megkísérteni?
Kényszerítette magát, hogy a menyasszonya arcára fókuszáljon. Ő gondterhelten ráncolta finom ívű, arisztokratikus szemöldökét. A csudába! Neki is feltűnt!
Próbálta türtőztetni magát, de mégis kísértésbe esett és odapillantott a vörös ruhás nőre. Ekkor nézett az idegen aranyosan csillogó zöld szemébe... és megdöbbent.
Az idegen nem is volt annyira idegen. De hát ez lehetetlen... Ki ez a nő? És mit csinált Marcy-val? Hova tűnt az ő félénk, visszafogott barátnője?
– Daniel!... Daniel! Ki ez a nő? – hallotta meg menyasszonya fojtott szavait. – Meg ne próbálj visszalépni és szégyenben hagyni ennyi ember előtt. Ha megteszed, megöllek!
Kábán fordította tekintetét a mellette álló nőre. Dühös volt. Láthatóan dühös. Kék szemei szinte szikrákat szórtak. Nem volt mit tennie. A kocka el volt vetve.
Tisztába volt vele, hogy ez a házasság csak érdekből köttetik, de eddig nem érezte, hogy ellenére volna. Dianne általában kedves és megértő partnernek számított. Tökéletes feleségnek való. Szőke, egyenes hajával, kék szemeivel, finom metszésű arcával, igazán szép teremtésnek volt mondható. Még ha nem is lobbantotta lángra a szívét. Kellemes volt vele az együttlét. És hasznos. Főleg hasznos....
Ha nincs Dianne apja, a cége csődbe megy. Tartozik ennyivel az öregnek.
A ceremónia ezután már gyorsan lezajlott. Immár nős ember lett. Csak egy dolog hibádzott. Az a nő, aki a gyűrűjét viselte nem volt azonos azzal, akit az ágyába kívánt.
Az esküvőt követő fogadás eseménytelenül telt, egészen addig, míg Marcy meg nem érkezett.
Daniel még a megkezdett mondatot is félbehagyta, ahogy meglátta a lányt. Aki, mintha próbálta volna kerülni a feltűnést és szinte bebújt egy hatalmas, cserepes pálma mögé. Sikertelenül.
Megbabonázva közelített felé, szó nélkül otthagyva a meghökkent beszélgetőpartnerét. Mikor odaért hozzá, némán megragadta remegő kezét és nagy, meleg markába vonta. A lány ráemelte riadt szemeit.
– Marcy – suttogta. – Gyönyörű vagy...
Az félénken lesütötte a szemét, mintha nem tudná elhinni, hogy a férfi hozzá beszél. Aztán hirtelen kihúzta magát és határozottan a szemébe nézett. Annak ellenére, hogy körbelengte őket valamiféle feszült izgalom, a lány hangja keményen csengett.
– Daniel! Ezt nem illik. A vendégeiddel kell foglalkoznod. Csak gratulálni jöttem, és már itt sem vagyok.
A férfi hitetlenkedve pislogott rá.
– Nem mehetsz még el. Nem így!
– Mennem kell. Engedj! – próbálta kiszabadítani magát a vasmarok szorításából, hasztalan.
– Kérlek, maradj! Csak egy italra – erősködött a férfi.
– Daniel! Mi folyik itt? – csattant egy számon kérő hang, a hátuk mögül. Riadtan rebbentek szét.
– Szervusz, Dianne! – szedte össze magát Marcy. – Gratulálok!
– Te csak hallgass, te kis kígyó! Tudom én, hogy mire megy ki a játék. De elkéstél! – sziszegte, és öntelt mosolyra húzta formás ajkait. – Ő már az enyém!
Közben birtoklón belekapaszkodott Daniel karjába.
– És most menj el, amíg szépen mondom...
– Dianne! Ne légy ilyen... – próbálta a férfi menteni a helyzetet, de Marcy közbevágott.
– Semmi gond, Daniel. Már így is tovább maradtam a kelleténél – azzal fogta magát és elrohant. Alig tudta visszafojtani a könnyeit.
Daniel lerázta magáról a csápként kapaszkodó karokat és kétségbeesetten kapott a lány utána, de csak az üres levegőt markolászta. Dühösen fordult vissza Dianne-hez.
– Erre nem volt semmi szükség. Nem tettünk semmi rosszat.
A nő majd felrobbant az indulattól. Arca teljesen kipirult. Tökéletes kontyba fésült haja szinte világítóan fehérré vált az arcához képest.
– Minden jogom megvolt hozzá. A férjem vagy. Az enyém! Ez a kis cafka megpróbált elcsábítani.
Danielnél elszakadt a film. Már cseppet sem akarta visszafogni magát.
– Hát, ha így állunk, akkor vedd tudomásul, hogy sikerült is neki! – azzal faképnél hagyta a leforrázott Dianne-t és Marcy után rohant.


Marcy tudta, hogy mégsem volt olyan jó ötlet ez a nagy átalakulás. Ez nem ő... De Lucyt nem lehetett meggyőzni az ellenkezőjéről. Hiába mondta neki, hogy ha Daniel nem látja benne a nőt, akkor így kicicomázva sem fogja. Bár titokban hízelgett az önérzetének a kép, amit két óra kőkemény kínszenvedés után a tükör mutatott...
Most mégsem tudta feldobni ez a gondolat. Daniel megnősült!
Zokogva rohant a buja, zöld növények között húzódó sétányon. Nem is érzékelte a készülődő vihart maga körül. Szaladt, ahogy a tűsarkú cipő engedte. Meg sem állt a tengerpartig. Ott lerúgta topánjait és bokáig belegázolt a háborgó vízbe.
A szél vadul cibálta gyönyörű, vörös ruháját, sós vízpermetet szórva az egész testére. Nem érdekelte. Az sem, ha teljesen tönkremegy. Pedig kész vagyonba került...
Daniel megnősült! – visszhangozta legbelül egy hang.
Azt hitte képes lesz elviselni a dolgot. Meggyőzte magát, hogy nem lesz probléma, ha az előzetes kifogások ellenére mégis megjelenik.
Nagy hiba volt. A szíve még mindig összefacsarodott, mikor eszébe jutott, ahogy Daniel kimondja a boldogító igent...
Na, de mit is képzelt? Hogy majd az új ruha és egy kis smink meg frizura eltérítheti? Ugyan mit akarhatna egy felnőtt férfi, egy olyan rút kiskacsától, mint ő? Akit mellesleg úgy kezel, mintha a kishúga lenne.
Szeretett volna szégyenében elsüllyedni. Soha többé nem tud majd a szemébe nézni...
Meleg zakó terült rá hirtelen a vállaira. Meglepetten fordult meg és belebámult a férfi vadítóan kék szemébe.
Édes Istenem! Milyen őrült jól néz ki...
Az elmúlt tizenkét évben, amióta ismerték egymást csak javára változott. Széles vállait kihangsúlyozta a hófehér ing, nyúlánk, kisportolt teste, egy istené. A sötétszürke nadrág tökéletesen állt rajta. Mindez mellé szőke haj, napbarnított bőr, kék szemek társultak. És vadítóan csibészes mosoly... Mennyit álmodozott ezekről a mosolygós ajkakról! Egyszóval az eszményi pasi.
A lány haja vadul kavargott az arca körül. Alig kapott levegőt.
Daniel szó nélkül megragadta a karját és maga után vonszolva megindult a vízi-mentők számára fenntartott, most magányosan álldogáló magasles felé. Marcy úgy követte, mintha nem volna saját akarata.
Az épület szerencsére nyitva találták. A berendezés ugyan elég szegényes volt, de bár meleg és száraz.
Miután becsukódott az ajtó, csak bámulták egymást szótlanul, megbabonázva. Majd mindketten egyszerre szólaltak meg.
– Mit keresel itt?
– Hát megtaláltalak...
Marcy elszomorodott és lehorgasztva fejét hátat fordított a férfinak.
– Neked most nem itt lenne a helyed... A feleséged biztosan nagyon mérges.
– Dianne – mondta a férfi, miközben átkarolta a lányt –, nem jelent számomra semmit. Nem szeretem…
– Akkor miért vetted el? – kérdezte, majd apró szünetet tartott. – Nem számít. Semmi közöm hozzá mit, miért teszel...
– Marcy... – vonta közelebb magához Daniel. A testéből áradó forróság teljesen beburkolta. – Meg kellett tennem, de...
– Nem akarom tudni – tépte ki magát a lány az ölelő karokból. – Jobb lesz, ha most elmegyek... Mindkettőnknek.
Közben meg is indult a kijárat felé.
A férfi utánakapott, és maga felé fordítva az egyik karjával mellkasához szorította, miközben a másikkal a tarkóját ragadta meg.
– Nem mehetsz még el...
Nem mintha hagyott volna lehetőséget a menekülésre.
– Miért? – nézett fel a lány kérdőn azokba a csodálatos kék szemekbe.
– Ezért! – azzal Daniel lehajolt hozzá, és cseresznyeszín ajkaira tapasztotta a száját.
Valami felrobbant Marcy belsőjében. A gyönyör, az öröm és valamiféle kétségbeesés, furcsa keveréke fénysebességgel terjedt szét a feje búbjától a kis-lábujja hegyéig. Tisztára libabőrös lett. Térde megroggyant, így kénytelen volt megkapaszkodni a férfi széles vállában.
Éveken át álmodozott róla, hogy Daniel megcsókolja. Sokféleképpen és számtalan szituációban elképzelte már. Fantáziáit rendre kiszínezte, a valóság mégis százszorta csodálatosabb volt.
A férfi kissé elfordította a fejét, hogy jobban hozzáférjen a csábos ajkakhoz, majd nyelvével nem erőszakosan, de határozottan utat tört magának a lány szájának édességébe. Nyelveik egyre vadabb csatározásba kezdtek. Nem tudtak betelni egymás ízével.
Daniel ölelő karjának szorítása enyhült, majd finoman becsusszant a zakó alá és kutakodó ujjai a háta selymes bőrét birizgálták. Ott rátalált a ruha rögzítésére szolgáló pántokra és szinte észrevétlenül meglazította őket. Másik kezével is felfedezőútra indult, cirógatásával enyhe borzongást kiváltva a lányból.
Ujjai bejárták az érzékeny nyakszirtet, átsiklottak a kecses torokra, majd egy merész mozdulattal lejjebb csúsztak és ráleltek a finoman remegő keblekre.
Marcyban bennragadt a levegő. Mellbimbói azonnal megkeményedtek.
– Látni szeretnélek – susogta Daniel a nyitott szájába, két csók között. Lehelete cirógatta felhevült arcát. – Szabad? – De meg sem várva a választ, már finoman tolta is le a zakót a válláról, az pedig halkan a földre huppant.
Ekkor a vadító ruhájának vékony spagetti-pántja következett. Marcy képtelen volt tiltakozni. A férfi ezt bátorításnak vette.
Lassan, nagyon lassan kezdte lehúzni a vékony selyemanyagot. Az egy pillanatra megakadt a meredező bimbóknál, de túljutva az akadályon zavartalanul hullott a padlóra, körülölelve a lány meztelen bokáját.
Marcyt elöntötte a szégyenérzet és fülig pirult. Zavartan kapott a mellei felé, hogy eltakarja azokat, de Daniel megállította.
– Ne tedd... olyan hihetetlenül gyönyörű vagy... – hangja lágyan simogatott.
A lány félénken engedte le karjait, felfedve ezzel magát teljes valójában. Egyetlen aprócska piros, csipke bugyi fedte már csak a testét.
Daniel megbabonázva tapadt tekintetével a fiatal női testre. Mellei magasan, peckesen álltak. A bimbók sötét rózsaszínje már-már bűnre csábító. Marcy teljes egészében, az arcát borító halvány szeplőktől kezdve, feszes mellein és karcsú combjai keresztül, a vérvörösre lakozott lábkörméig, tökéletes volt. Áhítatosan érintette ujját az egyik hívogató bimbóhoz. Gyönyörű!
A lányon heves remegés futott végig.
A férfi megragadta az egyik kezét és a tenyerét saját mellkasához szorította. A kicsi kacsót még az ingen keresztül is forrónak érezte.
– Te is érints engem – szólt. Hangja egyre rekedtesebb.
A lány tétován indult felfedezőútra, de mikor meghallotta az érintése hatására a társából előtörő sóhajokat, felbátorodott. Remegő kezekkel próbálta meg kigombolni az ing apró gombjait. Nem nagy sikerrel. Az egyik gombra makacsul rátekeredett egy cérnaszál...
Daniel türelmetlenül sietett segítségére. Egyetlen rántással szétnyitotta az inget. Gombok repkedtek szanaszét. De végre megérezte a kutakodó kezeket csupasz bőrén. Izmai minden érintésre megfeszültek. Ágyéka robbanással fenyegetett. Lefogta a cirógató kezeket és körülnézve a sivár helyiségben alkalmas fekhelyet keresett. Sajnos az egyetlen lehetőség egy nagy kupac ruhának kinéző valami volt.
Odavezette a lányt, lehámozta magáról az inget, leterítette a kupacra és gyengéden lenyomva rá, fölé magasodott. A szemével majd felfalta, ahogy újra és újra végigpásztázott rajta. Majd ráhajolt az egyik kínálkozó bimbóra és a szájába vette.
Marcyn az érzelmek színes kavalkádja száguldott végig. Tisztába volt vele, hogy nincs visszaút. Ma meg fog történni...
Daniel módszeresen fedezte fel magának a lány minden érzékeny pontját. Mikor pedig az áttetsző csipke alatt megbúvó lágy pihéket megcirógatta forró lélegzete, Marcy beleremegett.
Végül a csipke is lekerült. Ott feküdt teljesen védtelenül és kitárulkozva, miközben Daniel még szinte teljesen fel volt öltözve.
Összeszedte hát minden bátorságát és megragadva a férfi vállát maga mellé rántotta. Mikor a szemébe nézett a csodálkozás mellett vad vágyat és sürgető bátorítást is felfedezett. Most ő indult felfedezőútra, a csupa izom félistenen.
Kulcscsontjától kezdve végigcsókolta a kidolgozott mellkast, egészen a köldök alatt húzódó, vékony csíkban lefutó, lágy szőke szőrszálakig. Ott megtorpant egy pillanatra, ahogy a szőke csík elveszett a nadrág korca alatt. A férfi mellkasa hevesen mozgott le s fel.
Majd újult erővel indítva támadást Daniel érzékei ellen forró leheletével a vastag anyagon keresztül is megbizsergette a kiszabadulásért könyörgő kőkemény hímtagot.
Az ettől majdnem elvesztette a fejét. Megragadta a lányt és maga mellé emelte, miközben saját maga felpattant és megszabadult a zavaróvá váló ruhadaraboktól. Ott állt anyaszült meztelenül, megmutatva hibátlan testét. Marcy nagyot nyelt. A férfiassága...  szembetűnően nagy volt... kemény... és mereven állt...
A lába közt a nedvek feltartóztathatatlanul csordogálni kezdtek.
Daniel végül visszatért hozzá, befészkelve magát a hívogató, sima combok közé. Férfiassága a nedves nőiesség bejáratában lüktetett.
Vad csókkal csapott le újra a lány duzzadt ajkaira. Miközben nyelveik újabb gyors tangóba kezdtek tenyere óvatosan megindult a lány hasán lefelé, míg el nem ért a szeméremdombjáig. Ott megpihent egy csöppet, majd ujjai folytatták a megkezdett utat és rátaláltak a duzzadt, nedvességben úszó rügyecskére. Az érintéstől testük egyszerre rándult össze.
– Nem tudok tovább várni – recsegte halkan.
– Nem is kell – hangzott az elfúló válasz. Nem volt szükség több biztatásra.
Kemény vesszőjét a szűk bejárathoz illesztve megpróbált befurakodni. A lány barlangjának izmai szorosan körülölelték a betolakodót. Ekkor belső ellenállásba ütközött és ez megállásra késztette. Arcára kiült a megdöbbenés.
Marcy megérezte, hogy visszakozni próbál, ezért körmeit a farizmaiba vájva húzta maga felé. Daniel elveszett.
– Sajnálom... Nem vagyok képes megállni – azzal markolatig szaladt, a puha női testbe.
Az felszisszent, ahogy szüzessége vékony hártyája átszakadt, de rögtön, a következő pillanatban, a gyönyör hullámai remegtették meg.
Nem volt visszaút. Sebesen száguldottak a végzetük felé, ahogy a kemény vessző ki-be járt a szűk barlangban. Aztán petárdák robbantak és csillagok sziporkáztak, ahogy egyszerre érték el a beteljesülést.
Daniel testén újabb és újabb remegés hullámzott végig, magja szakadatlan pumpálódott a meleg puhaságba. Mikor kimerülten a lány mellé rogyott már csak arra volt ereje, hogy birtoklón magához szorítsa.
– Szeretlek... – hallotta még meg a szinte alig hallható suttogást félálomban. Arcán elégedett mosoly terült szét. Aztán az elmúlt idők feszültsége és a teljes testi kielégülés hatására a nyugodt álom, hívogató biztonságába süllyedt.
Másnap reggel verőfényes napsütésre és madárcsicsergésre ébredt. Rögtön elöntötte a boldogság érzése.
Marcy... Micsoda éjszaka!
Arcán széles mosoly. A lány betöltötte szívét, lelkét egyaránt. Mégis, valami nem volt rendben. Valami hiányzott...
Vadul tapogatózni kezdett maga mellett. Szemei kipattantak. Marcy eltűnt. Egyedül maradt az elhagyatott helyiségben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üdvözöllek...

Ez az oldal azért jött létre, hogy mindenki számára elérhetővé tegyem fantáziám "papírra vetett" végtermékeit, és azokkal ne csak magamat, de esetleg másokat is szórakoztassak, kikapcsoljak, elvarázsoljak. :D

18 éven felülieknek! Olvasás csak saját felelősségre! :)

MINDEN JOG FENNTARTVA!