Most lássuk milyen, ha a másik oldalon jelentkezik a Zöldszemű. :D
Megragadom
a pultra helyezett sörösüvegeket és fejbiccentés kíséretében elfordulok a
csapostól. A hideg, nedves felület jótékonyan hűsíti a tenyeremet. Rossz a
kedvem, nincs mit szépíteni rajta. Nagyon is igaznak bizonyult a sejtésem. Alyssia
és Carly nagyszerűen megértették egymást, miután végre bemutattam őket
egymásnak. És máris hozzáláttak a kikészítésemnek.
Sikerült
rábeszélniük, hogy miután hazafuvarozzuk Carlyt, hogy átöltözhessen, beugorjunk
a Cosmóba. Ez egy felkapott bár volt a városban. Tömény füst, hangos zene,
fullasztó meleg, rengeteg ember… Főleg hímnemű példányok, akik mind-mind az én
két gyönyörűségemre csorgatják jelen pillanatban is a nyálukat. Nem is tudom,
melyikről szedjem le előbb a rátapadó hullajelöltet – akik valahogy rögtön ott
termettek mellettük a táncparketten, amint én elhagytam a terepet –, miután
odaérek végre hozzájuk.
Nem
lett volna szabad egyedül hagynom őket, de olyan könyörgőn néztek rám, miközben
arra kértek, hozzak nekik valamit inni, hogy nem tudtam visszautasítani. Az a baj, hogy már külön-külön, egyiküknek
sem igazán vagyok képes ellenállni, nem hogy kettejüknek egyszerre… Közben
céltudatosan furakodom keresztül az összepréselődő testeken, magasba emelt
sörös üvegekkel, cifrábbnál cifrább szitkokat mormogva magam elé. Szememmel egy
pillanatra sem tévesztve el a zene ütemére vonagló alakjukat.
Megisszák a sört és nyomban távozunk – döntöm el magamban. Ezt nem lehet bírni idegekkel.
–
Szevasz, Ben haver! – ragadja meg valaki a vállamat és megállásra késztet. –
Ezer éve nem láttalak! A kis barátnőd pórázt kötött rád és nem enged?
Odafordulok
az egyik volt munkatársamhoz. Dől belőle a szesz szag, alig áll a lábán. A
nyelve is csak akadozva forog. Már akkor sem igazán kedveltem, mikor még
kénytelenek voltunk együtt dolgozni. Szerencsére azóta befejeztük azt a
projektet és más-más építkezésre vezényeltek ki minket.
–
Szia Greg! – vetem oda neki. – Én is örülök, hogy találkoztunk, de most mennem
kell, várnak rám – és azzal fordulok vissza Carly és Alyssia irányába, lerázva
magamról a markolászó kezet, mikor az éles füttyszó a dobhártyámba hasít és egy
részeg test nehezedik a vállamra. Greg sajnos nem vette a lapot és amolyan
haveri alapon átkarolt engem, szemeivel éhesen rátapadva a barátnőmre… vagy
Alyssiára? Mindegy! Most azonnal abbahagyja, vagy kiszúrom a
szemeit, esküszöm. Az ujjaim erősen rákulcsolódnak az üvegek nyakára,
csoda, hogy még nem roppantak össze a nyomás alatt.
–
Micsoda dögös bigék, mi haver? – bámul feléjük kigúvadó szemekkel. Minden bizonnyal
a reakciómból rájöhetett – önkéntelenül is megrándultam –, hogy valami közöm
lehet hozzájuk, bár nem törődik vele, élveteg mosollyal az arcán gusztálja őket
tovább. Az agyvizem lassan, de biztosan forrni kezd. – Mit szólna a kis
barátnőd, ha látná, hogy ilyen szexbombáknak csapod itt a szelet? – kérdezi
részeg bódulatában.
Megölöm!
–
A barna nagyon tud! – folytatja, mit sem sejtve a szándékaimról.
El
kellett ismernem ebben tökéletesen egyetértettünk. Carly olyan átszellemülten,
olyan élvezettel mozgott, hogy gyönyörűség volt nézni. Csakhogy egyedül nekem van jogom hozzá!
Indulatosan
lerázom a rám csimpaszkodó majmot, majd a kezébe nyomom a söröket és szó nélkül
faképnél hagyom. Valószínűleg csak azért nem esik nyomban hasra, mert a tömeg
megtartja.
Odaverekedem
magam a lányokhoz. Az Alyssiát ölelő pasi már a látványomtól is meghunyászkodik,
és pillanatok alatt elnyeli az embermassza. Nem veszem figyelembe a húgom
nemtetszést kifejező arcát, Carly felé fordulok. Az ő „táncpartnere” nem elég
okos. Valahogy nem akar érteni a „szép szóból”. Finoman megbököm a vállát, csak
úgy figyelmeztetésképp, hogy más területére tévedt.
Tényleg
nagy lehet az Isten állatkertje, mert a jószág nem, hogy odébb állna, még kakaskodni
próbál. Kidülleszti a mellkasát, és ijesztőnek szánt ábrázattal néz fel rám –
nincs szerencséje, átlagon felüli a magasságom, ritka, aki felér hozzám –,
miközben mancsait rásimítja Carly derekára. Erre már ő is reagál, abbahagyja a
táncot és igyekszik elhúzódni.
–
Vedd le róla a mocskos… – lendülök támadásba, de egy dühös, tüzes angyal befurakszik
közénk, és kitölti a beszűkült látómezőmet. Tenyereit a mellkasomra fekteti és
taszít rajtam egyet. Most mi van? Nem én
fogdostam más csaját, hé?!
–
Gyerünk Ben! Majd kint megbeszéljük! – azzal megragadja a kezemet és rángat
maga után. Mint Mózesnek a tenger, úgy nyílik meg az embertömeg előttünk.
Bámulatos ez a nő!
Küldök
még egy figyelmeztető pillantást a húgom felé, aztán elveszik a táncolók
között. Nagyon remélem, hogy nem esik baja, míg mi Carlyval „megbeszéljük” a
dolgokat.
Megcsap
a hűvös éjszakai levegő, ahogy kilépünk a szórakozóhely hátsó kijáratán egy
mellékutcára. Itt nincs olyan tömegnyomor, mint elől. Éppenséggel két, távolodó
részeg fajankón kívül, akik borzasztó hamisan énekelnek valamit – képtelenség
megérteni a szöveget – közel, s távol sehol, senki. Jobb is!
Borzongva
simítok végig csupasz karomon, de aztán összeszedem magam és indulatosan
fordulok Ben felé.
–
Mi a fene ütött beléd? – lendülök támadásba, taszítva egyet a mellkasán, amitől
ő ellenállás nélkül a falnak dől. Az ajtó felett lógó piszkos villanyégő fénye
glóriát von szexisen zilált üstöke köré. – Kevésen múlott, hogy ott helyben ne
kezdj el gyilkolászni, mint valami pszichopata őrült.
–
Fogdosott… – jelenti ki ő egyszerűen, nekem meg ettől bizseregni kezd a
tenyerem. Magamat is meglepem vele, mennyire szeretném megütni… vagy megragadni
a pólójánál fogva, lehúzni a fejét, hogy végre egy szinten legyünk és
kifulladásig csókolni.
–
Csupán táncoltunk!
–
Azt csak hiszed! Te nem láttad, hogy nézett rád közben. Majd felfalt a
szemével. Szerintem már azon morfondírozott, hogyan ügyeskedje be magát a
bugyidba.
Hitetlenkedve
pislogok fel morcos ábrázatába. Ez a pasi féltékeny… Elképesztő! Eddig azt
hittem csak engem szokott cseszegetni a Zöldszemű. Arcomra akaratlanul mosoly
ül ki, korábbi elképzelésemhez híven megragadom a pólója elejét, lehúzom, hogy
az orrunk szinte összeér, majd mielőtt a tettek mezejére lépnék, a szájába suttogom:
– Mafla! – és ezennel csókkal zárom le
ajkait, hogy még véletlenül se tudjon tiltakozni.
Az
eddig hidegnek tűnő éjszaka hirtelen felforrósodik, szinte már szikrázik a
levegő a túltöltött szexuális feszültségtől. Kívánom őt! Akarom, most azonnal!
Elengedem
a pólót és mindkét kezemmel a hajába túrok. Sajnos nem túl sok fogás van rajta,
oldalt és hátul teljesen rövidre van nyírva, csak a feje tetején markolható. Majd legközelebb megsúgom neki, hogy
mennyire bejönnek a hosszabb hajú pasik…
Ő
sem tétlenkedik közben, megragadja a derekamat és fordít a helyzetünkön. Most
én támasztom a falat a hátammal, Ben pedig nekem préselődik. Majd a fenekemet
ragadja meg, megemel, mintha csak ez apró tollpihe lennék és befurakszik
szétnyíló combjaim közé, csókunkat egy pillanatra sem szakítva meg. A vastag
farmeranyagon keresztül is tökéletesen érzem mekkora hatással van rá a
tevékenységünk.
Szédülök… Szárnyalok… Lángolok…
Ha
nem hagyjuk hamarosan abba, felrobbanok, és milliónyi csillámporrá hamvadok el.
–
Khmmm… – hallok meg a ránk telepedett bódító ködön keresztül valamit, nem
mintha érdekelne.
Újabb
torokköszörülés, talán kicsit hangosabb, mire Ben vonakodva, de elenged. Bár továbbra
is szaporán zihálva bűvöljük egymást forró ígéreteket sugalló pillantásokkal.
–
Gyerekek! Esküszöm, nem szándékosan zavarok bele a képbe újra, de sürgősen le kell lépnünk!
Alyssia…
Tényleg nagyon ért hozzá, hogy a legalkalmatlanabb pillanatokban bukkanjon fel!
Szilvi, ezt folytatnod KELL! *.*
VálaszTörlésPersze... :D A többi megkezdettel együtt! :) Sose jutok a végére. És ha tudnátok még hány ötletem, meg vázlatfirkám van... :)
VálaszTörlésReméltem, hogy nem lesz olyan, hogy a végére jutsz valaha! :D
VálaszTörlés