Íme! :D
u.i. a játék lezárult, eredményhirdetés holnap vagyis ápr. 15-én.
Amióta Alek
elrabolta, érzelmi hullámvasúttá vált az élete. Hol depresszió és halálfélelem,
hol már-már kirobbanó jókedv tört rá, és azt képzelte, minden a legnagyobb rendben,
ennek így kell lennie, a férfi nem is megölni készül őt.
Talán kezd az agyára menni a dolog?! – rettent meg Amelia a saját szétszórt, összevissza
érzéseitől.
Most is, mikor
éppen azt szemlélte, a két alakváltó hogyan méricskéli egymást, miközben kezet
fognak, kis híján hisztérikus nevetés tört ki belőle. Hihetetlenül vicces volt
Alek morcos, gyanakvó ábrázata, mikor a másik a válla felett elismerő
pillantásokat küldött felé, ahogy a SUV ajtajához bilincselve álldogált. Furcsa
gesztus volt ez egy ellenséges farkas részéről, de valahogy mégis természetesnek
hatott. Ian MacDermit már csak ilyen volt. Lázadó. Hagyományokra fittyet hányó.
Nos, igen, nem volt ismeretlen a számára a
jelenleg lezseren a motorjának támaszkodó, bőrruhás hím, akinek bukósisakja lazán
a karján lógott, a napszemüvege pedig összeborzolódott, gesztenyeszín, állig
érő fürtjei közé volt túrva. Lezser magabiztosságában egyáltalán nem zavartatta
magát a ténytől, hogy sötét éjszaka vette körül.
Ugyan nem mutatták még be őket hivatalosan
egymásnak, de a férfi annyira ismert személyiség volt a médiában, hogy képtelenség
lett volna figyelmen kívül hagyni. Na, nem színészkedett vagy ilyesmi – bár népszerűsége
erősen vetekedett némelyik feltörekvő sztárjelölttel,és kinézetre sem volt egy
elhanyagolható jelenség –, ő általában a lencse másik oldalán foglalt helyet,
mint a sztárvilág legfelkapottabb fotóriportere. Az ismert emberek féltek tőle
és imádták egyszerre, mert akiről ő cikket írt, az vagy a csúcsra jutott, vagy
a süllyesztőbe. Karizmatikus írásait és művészien megkomponált képeit csak úgy
falták az emberek.
A természetfeletti világban viszont
törvényszegésével váltott ki feltűnést. Nem törődött semmiféle ellenségeskedéssel
– nyíltan elítélte a farkas-vámpír háborút –, ezért jóformán a bátyján kívül
senki nem állt szóba vele a klánjából.
Esetleg
segíthet megszökni – morfondírozott magában Amelia. Azt viszont,
hogy hogyan fogja Aleket kicselezni, hogy a közelébe férkőzzön, és ezt
kideríthesse, fogalma sem volt. Ha a farkas véletlenül nem pultos ribancokkal
flörtölgetett éppen, akkor sajnos teljes figyelmével rá koncentrált.
Közben újabb szédülés-gyengeség-émelygés
roham kezdte környékezni, egy órán belül másodszor. Hiába táplálkozott nem
olyan rég, az csak arra volt elég, hogy feltöltse a már vészesen megcsappant
energiatartalékait és visszatérjen a szakadék széléről. Ettől még a jóllakottság
megfoghatatlanul messzinek tetszett a számára.
Kényszeresen a gyomrában keletkezett
gombócra szorította az öklét, majd visszaszállt az autóba. Úgy látta a férfiak
megbeszélték a dolgokat és útra készek.
Irány
a vesztőhely – húzta el a száját gúnyosan. Pedig valamikor régen, a nagyon távolinak
tűnő múltban Alek közel sem a halálára áhítozott...
Amelia idegesen pislogott a háta mögé, nem
követi-e mégis valaki minden óvintézkedés ellenére. Hosszú ruháját térdéig felhúzva,
a kastélyukat körülvevő erdőn vágott keresztül éppen. A sziklaszirthez
igyekezett, ahol Aleks már biztosan várt rá. Telihold lévén illanni képtelen
volt, bár ez most segítségére is szolgált. Ilyenkor sokkal intenzívebben
hatottak rájuk a főzetek.
Néhány újabb ékszere bánta ugyan, de a
szolgálólánya végül hajlandó volt ismét beszerezni a szükséges szert, amivel
elaltatta jóformán az egész háznépet. Legalább is azokat, akik vámpírok voltak.
Csak néhány cseppnyi kellett a kotyvalékból azon cselédek vacsorájába, akiknek
véréből apja és testőrsége táplálkozott, és a dolgok sínre kerültek.
Sajnos tisztában volt vele, hogy nem
sokáig tudja majd ezt a játékot játszani, valakinek fel fognak tűnni az utóbbi
időben bevetett trükkjei, de most nem akart ezzel foglalkozni. Szárnyak nélkül
is szinte repült. A tudat, hogy Aleks vár rá, már-már megrészegítette.
Ahogy kilépett a fák takarásából, rögtön észrevette
őt a vastag törzsű fának támaszkodva, ami a sziklaperemen terpeszkedett és úgy
nézett ki, mintha a levegőben lebegne.
Látványától egy pillanatra elállt a
lélegzete, majd nagyot dobbant a szíve. Nem lett volna értelme tagadni tovább,
szerelembe esett. Bármit képes lett volna feladni a férfiért. Még apja gyűlöletét
is dalolva kockáztatta meg.
Szerelmének tárgya ez idő alatt
megfordult, rávillantotta vadítóan csábító mosolyát, majd egy szempillantás
alatt előtte termett, felkapta, megforgatta a levegőben, hogy aztán
elterüljenek a fűben és egymást szorosan ölelve felszabadult nevetésben
törjenek ki.
Amelia még az életben nem érezte magát
ennyire boldognak, miközben ajkaik összeforrtak és tüzes, nedves ölelkezésbe
kezdtek. Összetartoztak...
Édesbús emlékei közül a jármű hirtelen
megállása zökkentette vissza a jelenbe. Egy rönkfából készült házikónál
parkoltak le, amit körös-körül sötét fenyőerdő övezett. A hely igazán
hátborzongatóan festett csak a terepjáró fényei által megvilágítva. Közel, s
távol nem volt egy teremtett lélek sem. Hát
megérkeztek!
Amelia fázósan húzta össze magát az
ülésben, mintha ezzel láthatatlanná válhatna és megakadályozhatná, hogy
becipeljék oda. Közben Alek kiszállt, beszélt pár szót az eddig előttük
motorozó Iannal, majd az fogta magát és elment. A lány reményvesztetten
bámult a motor hátsó lámpájának távolodó, vörös fénye után, ami végül el is
tűnt, a menekülésre való esélyével együtt.
Altató ide, vagy oda, sanszos volt, hogy
nem lesz elég ideje kiagyalni, hogyan adagolja be a fogvatartójának.
Amíg ezen gondolkodott, a farkas
kinyitotta az ő ajtaját is, a mozdulattal pedig jól megrántotta a karját, mivel
az még mindig a fogantyúhoz volt bilincselve.
– Gyerünk, pióca! Kiszállás! – és már nyitotta is ki a zárat, hogy a
következőben a másik csuklóján kattanjon össze. A lánynak még arra sem volt
lehetősége, hogy mély levegőt vegyen, és körülnézhessen, merre vetődhetne menekülés
szempontjából, már rángatták is a komor faépület bejárata felé.Ennyi volt! Az út véget ért, ő pedig keserves
kínok között fog meghalni!
És, mintha az égiek is megérezték volna
kétségbeesettségét, még az eső is eleredt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése