Íme a meglepi. Egy erotikus apróság, csak nektek! :D
A hat éves forma kislány
pityeregve, fejét lehajtva üldögélt a homokozóban. Pici volt és vékony,
mint akit egy szellő is elfújhat. Nagy, vastagkeretes szemüvege teljesen
bepárásodott. Eredetileg két copfba fogott haja szétcsúszott.
Elvesztette! Apa nagyon
dühös lesz. Még egy labdára sem képes vigyázni! Erre
újabb zokogási
roham tört rá.
Egyszer csak megérintette a
vállát valaki, mire önkéntelen is felnézett, bár könnytől homályos szemével
alig látott.
Tizennyolc év körüli
fiatalember ereszkedett fél térdre mellette. Szőke, napszítta haját, lágyan
borzolta az óceán felől lengedező szellő.
– Ez a tiéd? – nyújtott felé
egy piros pöttyös labdát.
– Igen... – suttogta alig
hallhatóan a kislány.
– Hát akkor, tessék... –
adta át. – Máskor jobban vigyázz rá.
A kicsi magához szorította a
játékot és sűrűn bólogatott. Rakoncátlan, vöröses árnyalatú, barna fürtjei,
csak úgy repkedtek kipirult arca körül.
– Köszönöm!
Nagy, aranyosan csillogó,
zöld szemeiben hála tükröződött.
– Szívesen – vigyorodott el
a fiú és megfordult, hogy távozzon, majd két lépés után, mint aki meggondolta
magát, a válla felett visszaszólt.
– Van kedved fagyizni velem
egyet?
A kislány arca felragyogott.
– Igen.
– Daniel vagyok. Most
költöztem ide a szomszédságba – nyújtotta felé a kezét a fiú.
– Marcy – csipogta az,
miközben kezük összeért.
A kislány abban a
pillanatban tudta, hogy találkozott álmai páncélos lovagjával.
Tizenkét évvel később
Sűrű sötét felhők
gyülekeztek a távoli hegyek csúcsai körül. A szél haragosan cibálta a fák
ágait, a közelgő zápor illatát hozva magával.
Magányos alak állt a
tengerparton. Sötét haja zászlóként lobogott az erős szélben. A vadul
hullámzó óceánt figyelte. Piros estélyi ruhájában annyira nem odaillő volt, és
mégis, mintha mindig is idetartozott volna.
A férfi megbűvölve figyelte
karcsú vonalait, amit a testére tapadó leheletvékony anyag, csak még inkább
kihangsúlyozott. Telt nőies idomok, keskeny derék.
Ha nem tudta volna, hogy ki
áll a parton, akár a habokból kiemelkedő szirénnek is tűnhetett volna. A
tökéletes nő...
Daniel elszégyellte magát.
Nem álmodozhat róla... Hisz csak tizennyolc éves, szinte még gyerek. Akár
a húga lett volna. Bár most nagyon nem tűnt annak... Akkor sem lehet! Főleg nem az ember esküvőjének napján! Pedig pár
órával korábban még ki is nevette volna azt, aki meggyanúsítja, hogy valamikor
őrá fog vágyni.
Az Isten szerelmére, évek óta jó barátok! S akkor ma
megjelenik az esküvőn, mint a végzet asszonya…
A templomban halk morajlás
szaladt végig, ahogy belépett és helyet foglalt az utolsó padsorban. Daniel alig
tudta levenni róla a szemét. Finom vonásairól, vállára omló, lágyan hullámzó
vörösesbarna hajáról, telt, csábos ajkairól, amit a csillogó rúzs még igézőbbé
varázsolt.
A ceremónia részletei
összefolytak. Nagy nehézségek árán tudott csak koncentrálni. Ki lehet ez a vörös démon? És miért
pont most jött őt megkísérteni?
Kényszerítette magát, hogy a
menyasszonya arcára fókuszáljon. Ő gondterhelten ráncolta finom ívű,
arisztokratikus szemöldökét. A
csudába! Neki is feltűnt!
Próbálta türtőztetni magát,
de mégis kísértésbe esett és odapillantott a vörös ruhás nőre. Ekkor
nézett az idegen aranyosan csillogó zöld szemébe... és megdöbbent.
Az idegen nem is volt
annyira idegen. De hát ez lehetetlen... Ki
ez a nő? És mit csinált Marcy-val? Hova tűnt az ő félénk, visszafogott
barátnője?
– Daniel!... Daniel! Ki ez a
nő? – hallotta meg menyasszonya fojtott szavait. – Meg ne próbálj visszalépni
és szégyenben hagyni ennyi ember előtt. Ha megteszed, megöllek!
Kábán fordította tekintetét
a mellette álló nőre. Dühös volt. Láthatóan dühös. Kék szemei szinte szikrákat
szórtak. Nem volt mit tennie. A kocka el volt vetve.
Tisztába volt vele, hogy ez
a házasság csak érdekből köttetik, de eddig nem érezte, hogy ellenére volna.
Dianne általában kedves és megértő partnernek számított. Tökéletes feleségnek
való. Szőke, egyenes hajával, kék szemeivel, finom metszésű arcával, igazán
szép teremtésnek volt mondható. Még ha nem is lobbantotta lángra a szívét.
Kellemes volt vele az együttlét. És hasznos. Főleg hasznos....
Ha nincs Dianne apja, a cége
csődbe megy. Tartozik ennyivel az öregnek.
A ceremónia ezután már
gyorsan lezajlott. Immár nős ember lett. Csak egy dolog hibádzott. Az a nő, aki
a gyűrűjét viselte nem volt azonos azzal, akit az ágyába kívánt.
Az esküvőt követő fogadás
eseménytelenül telt, egészen addig, míg Marcy meg nem érkezett.
Daniel még a megkezdett
mondatot is félbehagyta, ahogy meglátta a lányt. Aki, mintha próbálta volna
kerülni a feltűnést és szinte bebújt egy hatalmas, cserepes pálma mögé. Sikertelenül.
Megbabonázva közelített
felé, szó nélkül otthagyva a meghökkent beszélgetőpartnerét. Mikor
odaért hozzá, némán megragadta remegő kezét és nagy, meleg markába vonta. A
lány ráemelte riadt szemeit.
– Marcy – suttogta. –
Gyönyörű vagy...
Az félénken lesütötte a
szemét, mintha nem tudná elhinni, hogy a férfi hozzá beszél. Aztán hirtelen
kihúzta magát és határozottan a szemébe nézett. Annak ellenére, hogy körbelengte
őket valamiféle feszült izgalom, a lány hangja keményen csengett.
– Daniel! Ezt nem illik. A
vendégeiddel kell foglalkoznod. Csak gratulálni jöttem, és már itt sem vagyok.
A férfi hitetlenkedve
pislogott rá.
– Nem mehetsz még el. Nem
így!
– Mennem kell. Engedj! –
próbálta kiszabadítani magát a vasmarok szorításából, hasztalan.
– Kérlek, maradj! Csak egy
italra – erősködött a férfi.
– Daniel! Mi folyik itt? –
csattant egy számon kérő hang, a hátuk mögül. Riadtan rebbentek szét.
– Szervusz, Dianne! –
szedte össze magát Marcy. – Gratulálok!
– Te csak hallgass, te kis
kígyó! Tudom én, hogy mire megy ki a játék. De elkéstél! – sziszegte, és öntelt
mosolyra húzta formás ajkait. – Ő már az enyém!
Közben birtoklón
belekapaszkodott Daniel karjába.
– És most menj el, amíg
szépen mondom...
– Dianne! Ne légy ilyen... –
próbálta a férfi menteni a helyzetet, de Marcy közbevágott.
– Semmi gond, Daniel. Már
így is tovább maradtam a kelleténél – azzal fogta magát és elrohant. Alig tudta
visszafojtani a könnyeit.
Daniel lerázta magáról a
csápként kapaszkodó karokat és kétségbeesetten kapott a lány utána, de csak az
üres levegőt markolászta. Dühösen fordult vissza Dianne-hez.
– Erre nem volt semmi
szükség. Nem tettünk semmi rosszat.
A nő majd felrobbant az
indulattól. Arca teljesen kipirult. Tökéletes kontyba fésült haja szinte
világítóan fehérré vált az arcához képest.
– Minden jogom megvolt
hozzá. A férjem vagy. Az enyém! Ez a kis cafka megpróbált elcsábítani.
Danielnél elszakadt a film.
Már cseppet sem akarta visszafogni magát.
– Hát, ha így állunk, akkor
vedd tudomásul, hogy sikerült is neki! – azzal faképnél hagyta a leforrázott
Dianne-t és Marcy után rohant.
Marcy tudta, hogy mégsem
volt olyan jó ötlet ez a nagy átalakulás. Ez nem ő... De Lucyt nem lehetett meggyőzni
az ellenkezőjéről. Hiába mondta neki, hogy ha Daniel nem látja benne a nőt,
akkor így kicicomázva sem fogja. Bár titokban hízelgett az önérzetének a kép,
amit két óra kőkemény kínszenvedés után a tükör mutatott...
Most mégsem tudta feldobni
ez a gondolat. Daniel
megnősült!
Zokogva rohant a buja, zöld
növények között húzódó sétányon. Nem is érzékelte a készülődő vihart maga
körül. Szaladt, ahogy a tűsarkú cipő engedte. Meg sem állt a tengerpartig. Ott
lerúgta topánjait és bokáig belegázolt a háborgó vízbe.
A szél vadul cibálta
gyönyörű, vörös ruháját, sós vízpermetet szórva az egész testére. Nem
érdekelte. Az sem, ha teljesen tönkremegy. Pedig kész vagyonba került...
Daniel megnősült! – visszhangozta legbelül egy hang.
Azt hitte képes lesz
elviselni a dolgot. Meggyőzte magát, hogy nem lesz probléma, ha az előzetes
kifogások ellenére mégis megjelenik.
Nagy hiba volt. A szíve még
mindig összefacsarodott, mikor eszébe jutott, ahogy Daniel kimondja a boldogító
igent...
Na, de mit is képzelt? Hogy
majd az új ruha és egy kis smink meg frizura eltérítheti? Ugyan mit akarhatna
egy felnőtt férfi, egy olyan rút kiskacsától, mint ő? Akit mellesleg úgy kezel,
mintha a kishúga lenne.
Szeretett volna szégyenében
elsüllyedni. Soha többé nem
tud majd a szemébe nézni...
Meleg zakó terült rá
hirtelen a vállaira. Meglepetten fordult meg és belebámult a férfi vadítóan kék
szemébe.
Édes Istenem! Milyen őrült
jól néz ki...
Az elmúlt tizenkét évben,
amióta ismerték egymást csak javára változott. Széles vállait kihangsúlyozta a
hófehér ing, nyúlánk, kisportolt teste, egy istené. A sötétszürke nadrág tökéletesen
állt rajta. Mindez mellé szőke haj, napbarnított bőr, kék szemek társultak. És
vadítóan csibészes mosoly... Mennyit
álmodozott ezekről a mosolygós ajkakról! Egyszóval
az eszményi pasi.
A lány haja vadul kavargott
az arca körül. Alig kapott levegőt.
Daniel szó nélkül megragadta
a karját és maga után vonszolva megindult a vízi-mentők számára fenntartott,
most magányosan álldogáló magasles felé. Marcy úgy követte, mintha nem volna
saját akarata.
Az épület szerencsére nyitva
találták. A berendezés ugyan elég szegényes volt, de bár meleg és száraz.
Miután becsukódott az ajtó, csak
bámulták egymást szótlanul, megbabonázva. Majd mindketten egyszerre szólaltak
meg.
– Mit keresel itt?
– Hát megtaláltalak...
Marcy elszomorodott és
lehorgasztva fejét hátat fordított a férfinak.
– Neked most nem itt lenne a
helyed... A feleséged biztosan nagyon mérges.
– Dianne – mondta a férfi,
miközben átkarolta a lányt –, nem jelent számomra semmit. Nem szeretem…
– Akkor miért vetted el? –
kérdezte, majd apró szünetet tartott. – Nem számít. Semmi közöm hozzá mit,
miért teszel...
– Marcy... – vonta közelebb
magához Daniel. A testéből áradó forróság teljesen beburkolta. – Meg kellett
tennem, de...
– Nem akarom tudni – tépte
ki magát a lány az ölelő karokból. – Jobb lesz, ha most elmegyek...
Mindkettőnknek.
Közben meg is indult a kijárat
felé.
A férfi utánakapott, és maga
felé fordítva az egyik karjával mellkasához szorította, miközben a másikkal a
tarkóját ragadta meg.
– Nem mehetsz még el...
Nem mintha hagyott volna
lehetőséget a menekülésre.
– Miért? – nézett fel a lány
kérdőn azokba a csodálatos kék szemekbe.
– Ezért! – azzal Daniel
lehajolt hozzá, és cseresznyeszín ajkaira tapasztotta a száját.
Valami felrobbant Marcy
belsőjében. A gyönyör, az öröm és valamiféle kétségbeesés, furcsa keveréke
fénysebességgel terjedt szét a feje búbjától a kis-lábujja hegyéig.
Tisztára libabőrös lett. Térde megroggyant, így kénytelen volt megkapaszkodni a
férfi széles vállában.
Éveken át álmodozott róla,
hogy Daniel megcsókolja. Sokféleképpen és számtalan szituációban elképzelte
már. Fantáziáit rendre kiszínezte, a valóság mégis százszorta csodálatosabb
volt.
A férfi kissé elfordította a
fejét, hogy jobban hozzáférjen a csábos ajkakhoz, majd nyelvével nem
erőszakosan, de határozottan utat tört magának a lány szájának édességébe. Nyelveik
egyre vadabb csatározásba kezdtek. Nem tudtak betelni egymás ízével.
Daniel ölelő karjának
szorítása enyhült, majd finoman becsusszant a zakó alá és kutakodó ujjai a háta
selymes bőrét birizgálták. Ott rátalált a ruha rögzítésére szolgáló pántokra és
szinte észrevétlenül meglazította őket. Másik kezével is felfedezőútra indult,
cirógatásával enyhe borzongást kiváltva a lányból.
Ujjai bejárták az érzékeny
nyakszirtet, átsiklottak a kecses torokra, majd egy merész mozdulattal lejjebb
csúsztak és ráleltek a finoman remegő keblekre.
Marcyban bennragadt a
levegő. Mellbimbói azonnal megkeményedtek.
– Látni szeretnélek –
susogta Daniel a nyitott szájába, két csók között. Lehelete cirógatta felhevült
arcát. – Szabad? – De meg sem várva a választ, már finoman tolta is le a zakót
a válláról, az pedig halkan a földre huppant.
Ekkor a vadító ruhájának
vékony spagetti-pántja következett. Marcy képtelen volt tiltakozni. A férfi ezt
bátorításnak vette.
Lassan, nagyon lassan kezdte
lehúzni a vékony selyemanyagot. Az egy pillanatra megakadt a meredező
bimbóknál, de túljutva az akadályon zavartalanul hullott a padlóra, körülölelve
a lány meztelen bokáját.
Marcyt elöntötte a
szégyenérzet és fülig pirult. Zavartan kapott a mellei felé, hogy eltakarja
azokat, de Daniel megállította.
– Ne tedd... olyan
hihetetlenül gyönyörű vagy... – hangja lágyan simogatott.
A lány félénken engedte le
karjait, felfedve ezzel magát teljes valójában. Egyetlen aprócska piros, csipke
bugyi fedte már csak a testét.
Daniel megbabonázva tapadt
tekintetével a fiatal női testre. Mellei magasan, peckesen álltak. A bimbók
sötét rózsaszínje már-már bűnre csábító. Marcy teljes egészében, az arcát
borító halvány szeplőktől kezdve, feszes mellein és karcsú combjai keresztül, a
vérvörösre lakozott lábkörméig, tökéletes volt. Áhítatosan érintette ujját az
egyik hívogató bimbóhoz. Gyönyörű!
A lányon heves remegés
futott végig.
A férfi megragadta az egyik
kezét és a tenyerét saját mellkasához szorította. A kicsi kacsót még az ingen
keresztül is forrónak érezte.
– Te is érints engem –
szólt. Hangja egyre rekedtesebb.
A lány tétován indult
felfedezőútra, de mikor meghallotta az érintése hatására a társából előtörő
sóhajokat, felbátorodott. Remegő kezekkel próbálta meg kigombolni az ing apró
gombjait. Nem nagy sikerrel. Az egyik gombra makacsul rátekeredett egy
cérnaszál...
Daniel türelmetlenül sietett
segítségére. Egyetlen rántással szétnyitotta az inget. Gombok repkedtek
szanaszét. De végre megérezte a kutakodó kezeket csupasz bőrén. Izmai minden
érintésre megfeszültek. Ágyéka robbanással fenyegetett. Lefogta a cirógató kezeket
és körülnézve a sivár helyiségben alkalmas fekhelyet keresett. Sajnos az
egyetlen lehetőség egy nagy kupac ruhának kinéző valami volt.
Odavezette a lányt,
lehámozta magáról az inget, leterítette a kupacra és gyengéden lenyomva rá,
fölé magasodott. A szemével majd felfalta, ahogy újra és újra végigpásztázott
rajta. Majd ráhajolt az egyik kínálkozó bimbóra és a szájába vette.
Marcyn az érzelmek színes
kavalkádja száguldott végig. Tisztába volt vele, hogy nincs visszaút. Ma meg
fog történni...
Daniel módszeresen fedezte
fel magának a lány minden érzékeny pontját. Mikor pedig az áttetsző csipke
alatt megbúvó lágy pihéket megcirógatta forró lélegzete, Marcy beleremegett.
Végül a csipke is lekerült.
Ott feküdt teljesen védtelenül és kitárulkozva, miközben Daniel még szinte
teljesen fel volt öltözve.
Összeszedte hát minden
bátorságát és megragadva a férfi vállát maga mellé rántotta. Mikor a szemébe
nézett a csodálkozás mellett vad vágyat és sürgető bátorítást is felfedezett.
Most ő indult felfedezőútra, a csupa izom félistenen.
Kulcscsontjától kezdve
végigcsókolta a kidolgozott mellkast, egészen a köldök alatt húzódó, vékony
csíkban lefutó, lágy szőke szőrszálakig. Ott megtorpant egy pillanatra, ahogy a
szőke csík elveszett a nadrág korca alatt. A férfi mellkasa hevesen mozgott le
s fel.
Majd újult erővel indítva
támadást Daniel érzékei ellen forró leheletével a vastag anyagon keresztül is
megbizsergette a kiszabadulásért könyörgő kőkemény hímtagot.
Az ettől majdnem elvesztette
a fejét. Megragadta a lányt és maga mellé emelte, miközben saját maga
felpattant és megszabadult a zavaróvá váló ruhadaraboktól. Ott állt anyaszült
meztelenül, megmutatva hibátlan testét. Marcy nagyot nyelt. A
férfiassága... szembetűnően nagy volt... kemény... és mereven állt...
A lába közt a nedvek feltartóztathatatlanul
csordogálni kezdtek.
Daniel végül visszatért
hozzá, befészkelve magát a hívogató, sima combok közé. Férfiassága a nedves
nőiesség bejáratában lüktetett.
Vad csókkal csapott le újra
a lány duzzadt ajkaira. Miközben nyelveik újabb gyors tangóba kezdtek tenyere
óvatosan megindult a lány hasán lefelé, míg el nem ért a szeméremdombjáig. Ott
megpihent egy csöppet, majd ujjai folytatták a megkezdett utat és rátaláltak a
duzzadt, nedvességben úszó rügyecskére. Az érintéstől testük egyszerre rándult össze.
– Nem tudok tovább várni –
recsegte halkan.
– Nem is kell – hangzott az
elfúló válasz. Nem volt szükség több biztatásra.
Kemény vesszőjét a szűk
bejárathoz illesztve megpróbált befurakodni. A lány barlangjának izmai szorosan
körülölelték a betolakodót. Ekkor belső ellenállásba ütközött és ez megállásra
késztette. Arcára kiült a megdöbbenés.
Marcy megérezte, hogy
visszakozni próbál, ezért körmeit a farizmaiba vájva húzta maga felé. Daniel
elveszett.
– Sajnálom... Nem vagyok
képes megállni – azzal markolatig szaladt, a puha női testbe.
Az felszisszent, ahogy
szüzessége vékony hártyája átszakadt, de rögtön, a következő pillanatban, a
gyönyör hullámai remegtették meg.
Nem volt visszaút. Sebesen
száguldottak a végzetük felé, ahogy a kemény vessző ki-be járt a szűk
barlangban. Aztán petárdák robbantak és csillagok sziporkáztak, ahogy egyszerre
érték el a beteljesülést.
Daniel testén újabb és újabb
remegés hullámzott végig, magja szakadatlan pumpálódott a meleg puhaságba.
Mikor kimerülten a lány mellé rogyott már csak arra volt ereje, hogy birtoklón
magához szorítsa.
– Szeretlek... – hallotta
még meg a szinte alig hallható suttogást félálomban. Arcán elégedett mosoly
terült szét. Aztán az elmúlt idők feszültsége és a teljes testi kielégülés
hatására a nyugodt álom, hívogató biztonságába süllyedt.
Másnap reggel verőfényes
napsütésre és madárcsicsergésre ébredt. Rögtön elöntötte a boldogság érzése.
Marcy... Micsoda éjszaka!
Arcán széles mosoly. A lány
betöltötte szívét, lelkét egyaránt. Mégis, valami nem volt rendben. Valami
hiányzott...
Vadul
tapogatózni kezdett maga mellett. Szemei kipattantak. Marcy eltűnt. Egyedül maradt
az elhagyatott helyiségben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése