2. Kis Izé :D

Ez nem igazán volt az ő napja.

Jenny meg fog ölni! Meg fog ölni! Meg fog ölni! - ismételgette, nem mintha ezzel bármit is semmissé tehetett volna. Az ügyetlensége már gyermekkorában megmutatkozott, de most ne szaladjunk ennyire vissza. Talán elég lesz addig a napig, mikor Jenny - a nővére - bejelentette, férjhez megy. Ennek örömére neki sikerült majdnem a komplett ünnepi terítéket - hálaadás volt - egyenesen a saját és a boldog pár ölébe rántani, mivel egymás mellett ültek, ő meg, ahogy felugrott gratulálni, rálépett a földig érő terítőre. A többit el lehet képzelni...

Aztán jöttek az esküvői előkészületek. Talán a legszörnyűbb a koszorúslányruha választás volt. Kénytelen-kelletlen bele kellett préselnie mind a hatvanöt kilóját – na, jó hatvankilenc és fél - egy legalább a kelleténél két számmal kisebb, hússzínű ruhába, amiben úgy festett, mint egy kötözött sonka. Még az a tudat sem vigasztalta, hogy a nála vékonyabb Sarah és Brit - nővére legjobb barátnői és nyoszolyólányai - sem érezték magukat jobban a sajátjukban.

Jelenleg ott tartott, hogy állt a vendéglő igencsak hideg hűtőjében, és a szoros hacukában, beton kemény frizurával, két centi vakolattal az arcán éppen Mirtillre vadászott. Az említett egy kényes perzsamacska volt, Jenny szeme fénye, és rá bízták a felügyeletét. A rusnya dög meg, mintha direkt ki akart volna tolni vele folyton elkóborolt.

Ó, hogy minek is egy macska egy esküvőre?! - gondolta bosszúsan. És ha már itt van, miért éppen ő kell, hogy vigyázzon rá? Mindenki tudta, hogy nem szimpatizálják egymást. Mikor viszont felemlegette a dolgot a nővérének, az csak legyintett.

- Ne rinyálj, Stella! Mirtillke túl kényes, hogy bárki másra rábízzam. Megbirkózol talán egy édes kiscica felügyeletével...

Édes kiscica?! Hahh. Vérengző fenevad! Máris sikerült megkarmolnia.

És, hogy mi vonzhat egy ilyen édes kiscicát a hűtőbe? Rejtély. A lényeg, hogy ott volt, a polc alatt, amire Jenny csili-vili esküvői tortáját helyezték, annak is a legbelső sarkába húzódva, és fenemód nyávogott.

Stella rákészült a polc alá bújós manőverre, felhúzta a hosszú, szűk szoknyáját és négykézlábra ereszkedett.

- Cicc, cicc, cicc... - hívogatta a jószágot, hasztalan. Az még beljebb húzódott és csak villogtatta a szemeit.

- Akkor is kiszedlek! - jelentette ki a lány elszántan. Már vagy félig be is mászott utána, kinyújtva a kezét Mirtillke felé, mikor meghallotta a reccsenést. Lemeredt egy pillanatra.

Ne, ne, ne, ne... Kétségbeesetten hátrálni kezdett, erre a ruhája anyaga teljesen megadta magát, és az oldalslicc egészen csípőig felhasadt. A hideg levegő beáramlott az eredetinél jóval szellősebb szoknyarész alá. Remek! Nyomorát tetézte a háta mögül felharsanó, öblös hahota. Hát mivel érdemelte ki mindezt?!

A tőle telhető leggyorsabban és legtöbb méltósággal felegyenesedett, hogy belenézzen álmai szívdöglesztő főszereplőjének vidámságtól csillogó, szürke szemébe. Matt Stevens. Lehet még ettől megalázóbb helyzetbe kerülni?

Nos, Stellának sikerült, ugyanis a macska őfelsége meggondolta magát, és mint egy puskagolyó kilőtt a polc alól, egyenesen a lány lábai között, amivel kibillentette őt az egyensúlyából és direkt beletenyerelt... a menyasszonyi torta alsó szintjébe.

Kész! Most már biztos, hogy hullazsákban végzi, legyilkolják, mindezt minden kedves meghívott - és Matt - szeme láttára, ha Jenny meglátja a legújabb húzását.

- Fantasztikus! - nevetett fel ismét a sötét hajú, és igen csak magabiztos félisten. - Anti Szerencsecsillag ismét formában.

Isten az égben a lány de utálta, ha így nevezte, utalva a neve jelentésére és az ügyetlenségére. Eleget hallgatta tőle, míg gyerekek voltak és egy utcában laktak. Az agyát vörös köd lepte el.

Még mielőtt a józan esze felülkerekedhetett volna, belemarkolt a már megrongált süteménybe, és mint valami hógolyó megdobta vele a férfit. A torta vállon találta a felkészületlen Matt-et, aki tágra nyílt szemekkel követte végig a lövedék útját, ahogy leszánkázott eddig makulátlan, fekete szmokingján. De jóformán magához sem tért, már jött is a következő, miközben a lány arcára kárörvendő mosoly ült ki.

- Na, megállj, vöröske! - hangzott fel a csatakiáltás, a méretes férfitest mozgásba lendült, majd Stella arra eszmélt, hogy jókora adag gyümölcsös vajkrém szánkázik le a dekoltázsába.

Itt kezdődött a háború. Mint a gyerekek visongva és nevetve dobálták egymást mindennel, ami csak a kezük ügyébe került. A csata pedig ott ért véget, mikor a méregtől kipirult arcú Jenny - Mirtillkével a karján - elkiabálta magát.

- Stella Meredith Greenwalley, halott vagy!