Rendkívüli kötelék - 4. fejezet

– Gyerünk, anyámasszony katonái! A nagyanyátok is gyorsabban szedi a lábát, mikor a budira siet. Még öt kör a pálya körül! – ordított az edző torka szakadtából, miközben már vagy századszorra haladtak el mellette futás közben, természetesen teljes felszerelésben.

Ray tüdeje sikítva tiltakozott a megpróbáltatás ellen, de ő nem is foglalkozott vele. Gondolatai annyira elkalandoztak, hogy képes lett volna az ájulásig hajszolni magát, ha arra utasítják, és valószínűleg fel sem tűnik neki. Az edző nem egyszer lehordta szétszórtsága miatt – még szerencse, hogy nem a legfontosabb posztok egyikén játszó sztárfocista volt – az elmúlt tíz napban, mióta az edzőtáborban voltak, hasztalan. Csak Kate-re tudott gondolni, semmi másra. Már bebetonozott tényként könyvelte el, hogy végzetesen beleszeretett egy olyan nőbe, akibe nem lett volna szabad.

– Valentine! Ember, jól vagy? – ragadta meg Isaiah a karját, ezzel megállásra késztetve őt. Ray csodálkozva konstatálta, hogy rajta kívül mindenki a nyújtó gyakorlatokat végzi, az edző pedig vöröslő fejjel közeledik a pálya másik végéről. Ilyen hamar lefutották a plusz öt kört?!

– Persze – válaszolta, majd nyújtani kezdett, kihasználva az utolsó másodperceket még mielőtt a tréner leordítja a fejét.

Isaiah kételkedve pislogott rá a sisakja rácsai közül.

– Még mindig a buli meg a két szőke bige miatt emészted magad? Mondtam már, hogy sajnálom. Nem gondoltam, hogy odáig fajulnak a dolgok. Láttam mennyire ki volt rajta bukva a védenced. Hogy is hívják? Ha akarod, beszélek vele.

– Kate. És nem.

– Mit nem?

– Nem kell beszélned vele, ő az én gondom! – vágta rá Ray indulatosan. A barátja erre előbb nagy szemeket meresztett, majd nevetésben tört ki.

– Te bele vagy esve abba a nőbe, igaz?

– Nem! – de válasza túl gyors és heves volt ahhoz, hogy hihetőnek hangozzon.

– Beszarás! Beleszerettél a gyámlányodba? – húzta továbbra is Isaiah az idegeit, vigyorogva, mint valami tejbe tök, mikor az edző végre odaért és lecsapott rájuk.

– Kisasszonyok, tereferélünk, tereferélünk?! Máris befejeztétek az edzést? Nagyon pihentnek néztek ki. Ötven fekvőtámasz mindkettőnek. Most!

A két játékos kelletlenül ereszkedett le a fűre, hogy teljesítsék a parancsot.

– És Valentine, után beszélni akarok veled. Az irodában – bökött Ray felé bütykös ujjával a tréner, majd pattogva elvonult. A várható irodai beszélgetés semmi jóval nem kecsegtetett…

***

Egész napos kánikula telepedett a városra, így Kate-nek szinte megkönnyebbülés volt a hipermarket légkondicionált épületébe belépni. A könnyű blúz és a szűk farmerszoknya második bőrként tapadtak rá. Rosa ugyan váltig állította, hogy nincs szükség rá, hogy ő végezze a bevásárlást, de a lány látta mennyire megviseli az idős asszonyt a meleg, és különben sem akadt jobb dolga. Órái nem voltak a héten, a beadandóval elkészült – igaz, nem sikeredett valami fényesre –, a könyvtári önkéntes munkája pedig nem túl sok idejét foglalta le.

Céltudatosan szerzett magának egy bevásárlókocsit, majd a legminimálisabbra csökkentve a felesleges bámészkodást, bedobálta a szükséges cikkeket. Egy csöppnyivel több időt csupán a tusfürdőkkel, habfürdőkkel megpakolt polcok mellett töltött. Imádott órákig ázni a hatalmas kádban, amit a fürdőjébe építettek be, mindenféle illatos gyertyákkal körülvéve, a legfinomabb kencékkel kényeztetve magát, esetleg egy jó könyv társaságában. Most is beszerzett egy-két új flakonnal az otthoni tetemes mennyiség mellé. Ha valaki ismerte elég jól és örömet akart szerezni neki, akkor tuti tusfürdővel lepte meg, nem csokival.

Mivel hétköznap este volt az áruházban érezhetően kevesebben lófráltak, mintha a nagy hétvégi bevásárlás közepébe csöppent volna, így viszonylag gyorsan túljutott a kasszán és már száguldott is a mélygarázsba a kocsijához.

A lift üresen fogadta, hát elengedte magát és csukott szemmel dőlt neki a fém falnak. Az ajtó halk surrogással jelezte, hogy pillanatokon belül becsukódik. Aztán valaki megakadályozta ebben. Kate nyomban összeszedte magát, felegyenesedett és a sarokba húzódott, hogy helyet adjon az újonnan érkezőnek.

Először a bevásárlókocsi gördült be az övé mellé, majd a férfi is belépett, akihez tartozott. A lányban megállt az ütő egy pillanatra, mikor felismerte őt. Ian. Betegesen csillogó szemétől kiverte a víz. Az egy dolog, ha társaságban futottak össze, olyankor képes volt kontrollálni magát, de most… Jeges rémület árasztotta el, és ezzel a nagybátyja is tisztában volt.

– Szervusz, Kathleen! – köszönt behízelgő hangon. A lány ettől a rövidke mondattól úgy érezte egy szemvillanás alatt visszarepült az időben, és újra tizenhat éves…

Kate közel hat hónapja, hogy elvesztette a szüleit és új, kétségei ellenére szerető családra talált – még Rayt is „szerette” valamilyen szinten, bár a srác igazán képes volt az idegeire menni –, most pedig, a tizenhatodik szülinapi vacsorájára készülve, elfogta a keserű szomorúság. Már egyetlen ilyen ünnepség sem lesz olyan, mint mikor anya sütötte a tortát és apa aggatta a lufikat. Igaz, akkoriban többször tiltakozott emiatt, arra hivatkozva, hogy nem dedós, de jelenleg az sem zavarta volna, csak lennének itt.

Más szempontból viszont izgalmasnak ígérkezett a dolog. Ma volt a napja, hogy megismerje a másik nagybácsit – apja és Bill legidősebb testvérét – és annak családját. Ártatlan értetlenséggel kezelte az ügyet miért is nem találkoztak soha még. Ráfogta, hogy bizonyára azért, mert annyira messze laktak egymástól, hisz Billel sem tartották korábban napi szinten a kapcsolatot. Furcsa mód a nagybátyja nem volt igazán elragadtatva az ötlettől, hogy meghívják őket is, de Anne annyira szerette volna a boldog egymásra találást, családegyesítést, így beadta a derekát.

Mikor megérkeztek a vendégek – Ian, Margie és a tőle néhány évvel idősebb, kissé különc Sarah – semmi kirívó nem történt, azon kívül, hogy Bill árgus szemekkel követte Ian minden mozdulatát. A beszélgetés némileg erőltetett volt, de ezt Kate betudta a rég múlt találkozás számlájára. Azt viszont el kellett ismernie, hogy valamiért Ian ösztönös tartózkodást váltott ki belőle. Sajnos, nem is kellett sokat várnia arra, hogy kiderüljön, mi ennek a rossz érzésnek az oka.

Egy idő után Kate felszaladt a szobájába kicsit felfrissíteni magát. Mikor pár perc után kilépett a helyiségből egyenesen Ianba botlott.

– Ne haragudj, kedves! Olyan rég jártam ebben a házban, képtelen vagyok kiismerni magam a sok változtatás miatt. Tudnál segíteni? Merre találom a dohányzó szobát?

Kate kezdte kellemetlenül érezni magát a férfi túl szoros közelségétől, furcsán ragyogó szemétől. Gyorsan el is slisszolt mellette, úgy mutatva az utat.

– Persze, erre!

Végig, míg a földszinti helyiséghez tartottak a lánynak az a furcsa érzése volt, hogy a pasas a fenekét mustrálja. De hiszen az képtelenség! A nagybátyja van a háta mögött, az Isten szerelmére – rótta meg magát gyorsan.

– Itt is volnánk – szólalt meg, mikor benyitott a dohányzószobába. – Küldessek Rosával esetleg egy teát vagy kávét? – kérdezte udvariasan.

– Köszönöm, egy kávé jól esne – ült ki Ian arcára egy olyan mosoly, amitől Katenek nyomban a cukros bácsi ugrott be, attól függetlenül, hogy még soha nem találkozott olyannal. Képzelődsz! – fedd te meg magát újfent.

– Mindjárt szólok neki – bökte ki, majd elfordult, hogy elsiessen, de a férfi megragadta a kezét. Kate-ben pánikszerű érzés kezdett szétterjedni.

– Várj! Nincs kedved inkább társaságot csinálni nekem? – kérdezte Ian mézesmázos hangon, amitől a lány karja rögtön libabőrös lett.

– Én… Anne már biztos keres – próbálkozott kikeveredni szorult helyzetéből. A nagybátyja erre még erősebben kezdte szorítani a kezét, vonva-húzva őt befelé a helyiségbe.

– Ugyan, Meredith! Hisz ismersz, gyere, beszélgessünk…

Meredith?! Miért nevezi az édesanyja nevén? Mi folyik itt?

Megrökönyödésében még hagyta is magát vonszolni, de hamar észbe kapott – miután átlépte a küszöböt – és rángatni kezdte a kezét.

– Engedj el! Én Kate vagyok, nem Meredith – kiáltotta.

Ian szemében kigyúlt az őrülettel vegyes, gonosz fény.

–   Kathleen vagy Meredith, egyre megy. Mindketten kihívó kis kurvák vagytok! – azzal magához rántotta, hogy megcsókolja.

Kate sikított, rúgkapált, mégsem tudott szabadulni a csapdából. Ian – mivel félrefordította a fejét – a nyakát kezdte csókolgatni. Majd hirtelen kiszakadt a vasmarokból, egy ököl lendült el az arca mellett és egyenesen belecsapódott a férfiéba.

– Szemét állat! Veszed le róla azonnal a mocskos kezedet! – ordított rá Ray, közben a háta mögé tuszkolva Kate-et.

Ian feje megbicsaklott, szája sarkában vékony vércsík jelent meg. Dühös ábrázattal támadott Rayre.

– Ezt még megkeserülöd, fiacskám – és ő is lendítette a karját, de a semmiből újabb megmentő érkezett Bill személyében, aki leállította a lecsapni készülő öklöt.

– Ian! Rögtön hagyd el a házamat! – utasította a testvérét. Az összeszorított állkapoccsal engedelmeskedet, belátva, hogy csatát vesztett. Ettől függetlenül szemének eszelős csillogása cseppet sem mérséklődött, miközben összeterelte kis családját és sértetten távozott.

Bill teljesen kiborult a jelenet után, magát hibáztatta a történtekért, még a végén majdnem Kate vigasztalta őt.

Mint később kiderült pont Ian abnormális viselkedése miatt romlott meg a viszonya a három testvérnek. Betegesen vonzódott az öccsei barátnőjéhez, feleségéhez és most ráadásul természetellenes vágyat kezdett érezni Kate iránt. Anne azonnal felhagyott a családegyesítő terveivel, sőt még meg is dorgálta Billt, mert nem árulta el korábban a távolságtartás okát.

Attól a naptól fogva többé nem találkoztak úgy, hogy kettesben maradtak volna – hivatalos rendezvényeken nehéz is lett volna –, leszámítva a jelen pillanatot…

Kate torkában sikítás formálódott, de lenyelte. Ugyan ki hallaná meg a segélykérését? Vagy ki hinné el, hogy inzultálják? Kívülről két idegennek látszottak, aki összetalálkoztak a liftben.

– Ian! – suttogta vérszegényen. Tenyere görcsösen markolászta a bevásárlókocsi fogantyúját, miközben hol a meleg, hol a hideg öntötte el.

– Milyen jó újra látni téged! Pont olyan gyönyörű vagy, mint mindig.

Kate még a két kocsinyi távolságból is érezte a férfiból áradó erős pacsuli szagát. Tekintette jóformán végigtapogatta mindenhol. A pár másodperc, amíg a lift levitte őket két emelet mélységbe a garázsokhoz örökkévalóságnak tűnt.

Amint az ajtó kinyílt a lány hanyatt-homlok menekülésbe kezdett, hátra sem pillantva Ian vajon követi-e. Haza akart jutni, el minél előbb a közeléből.

Miután megtalálta az autóját és másodjára sikerült is kinyitnia – idegességében nem a megfelelő gombot nyomogatta –, szó szerint bedobált mindent a csomagtartóba, majd hátrahagyva a bevásárlókocsit nyaktörő iramban vette az irányt hazafelé. Mire a villa felhajtójára ért már egész testében remegett, szemeit marták a könnyek. Fogalma sem volt, miért viselte most meg ez a nem várt találkozó ennyire, de nem is akart elmélkedni rajta. Egyfolytában Ian lecsapni készülő ragadozóra hasonlító arckifejezése lebegett a szemei előtt.

Jóformán az autó ajtaját sem csukta be maga után, úgy igyekezett befelé az épületbe. Fel a biztonságos – kulcsra zárható – szobájába, az abból nyíló fürdőszoba rejtekébe, ahol a zuhany alatt lemoshatja magáról nagybátyja beteg tekintetének érintését.

Már az oda vezető folyosón szaladt keresztül, elhomályosult látással, mikor beleütközött valakibe. Először halálra rémült. Még az is megfordult a fejében, hogy Ian valahogy oda teleportálta magát. Minden bizonnyal a háta mögött lévő nehéz idők, Ray iránti intenzív, zavarba ejtő érzései, majd a nagybátyja megjelenésének hatására kisebbfajta érzelmi sokkot kapott. Mással nem tudta magyarázni ezt az erős reakciót.

Vaktában hadakozni kezdett az őt átölelő karok ellen, amik egyébként nem bántani akarták, csak megakadályozták, hogy orra bukjon.

– Gyönyörűm! Mi a baj? Ki bántott? – szorította magához a másik. Kate-ben elömlött a megkönnyebbülés. Ray az. Biztonságban van. Ezzel párhuzamosan felhagyott a szabadulásra tett kísérletekkel és belebújt az oltalmazó ölelésbe.

– Kate? – szólt hozzá a férfi újra, de a lány csak megrázta a fejét, majd zokogva simította arcát partnere mellkasának. Vigaszra vágyott, melegségre, biztonságra. Raymond Valentine-ra, semmi másra…

***

A falra szerelt zuhanyrózsából erőteljesen csapódott a víz az arcába. Ray rendületlenül tűrte az apró szurkálást, még a sürgető ingerrel sem foglalkozva, ami a haladéktalan levegővételre ösztönözte. Végül elfordította a fejét, de éppen csak annyira, hogy lélegzethez jusson. Homlokát a csempének támasztotta, a víz így a feje tetejét és a hátát ostromolta. Előző éjjel édes keveset aludt, hát remélte, egy alapos zuhany majd magához téríti.

Életében nem érezte magát még ennyire tehetetlennek. Öklével jókorát csapott a síkos lapokra a feje mellett. Kate halálra rémült és ő nem volt mellette, mikor szüksége lett volna rá. Az gyenge vigasz, hogy igazából fizikai bántalmazás nem történt, és az incidenst követően egyenesen az ő karjaiba futott. Ettől függetlenül kedve lett volna kizsigerelni azt az elfajzott állat Iant és a beleinél fogva felakasztani. Persze nem teljesülhetett a vágya, de már a gondolat is jól esett. Ha Kate nem könyörög neki, hogy ne tegye, biztosan elmegy megkeresni a disznót, és legalább jól helyben hagyja. Befejezi, amit már évekkel ezelőtt elkezdett.

Előző este valamivel Kate előtt érkezett haza az edzőtáborból, azzal a szilárd elhatározással, hogy egyszer s mindenkorra elrendezi a kapcsolatát a lánnyal. Nehéz menetre számított, ezért teljesen felkészületlenül érte a nyílt érzelemkimutatás, ahogy ő kétségbeesettem a testéhez préselte magát, mintha úgy egybeolvadhatnának és eltűnhetne a világ elől.

– Gyönyörűm! Mi a baj? Ki bántott? – kérdezte aggódva a zokogó lánytól. Kate-re kicsit sem volt jellemző az ilyen viselkedés. Tulajdonképpen sírni sem látta csak Bill temetésén és korábban, mikor... Mikor Ian a tizenhatodik szülinapján letámadta. Ian! Megölöm! – lüktetett a szó vérszomjasan a fejében.

– Ne! – lehelte Kate, két hüppögés között a pólójába, még erősebben markolva az anyagot elfehéredett ujjaival. Ray észre sem vette, hogy hangosan is kimondta a szavakat. – Csak magadnak ártanál vele...

Igaza volt a lánynak, ettől függetlenül a keze ökölbe szorult Kate háta mögött, miközben védelmezőn karolta át őt.

– Akkor legalább had verjem laposra.

– Ray, kérlek! Csak ölelj szorosan.

És ő megtette. A szobájába kísérte, hátsó szándék nélkül alsóneműre vetkőztette – ami ellen a lány meglepő módon nem tiltakozott –, ágyba dugta, betakargatta. Mikor elfordult volna, hogy valami ülőalkalmatosságot keressen magának, Kate ráemelte könnyáztatta szemeit a takaró alól és rekedtes hangon megszólalt.

– Velem maradsz?

– Hát persze. Csak keresek egy széket.

Ő félrehajtotta a takarót maga mellett és könyörgő arckifejezéssel mondta:

– Kérlek!

Ray hezitált egy pillanatig, nem szerette volna azt a benyomást kelteni, hogy kihasználja a helyzetet.

– Kérlek!

A levegő mély sóhaj formájában távozott a tüdejéből, majd becsusszant a paplan alá, Kate mellé.

Egy örökkévalóságnyi ideig feküdtek így, egymással szemben, összekapcsolódó tekintettel, mikor a lány keze bátortalanul, puhán rásimult az arcára. Ray még levegőt venni is elfelejtett. Aztán a lány előrehajolt és rászorította csukott ajkait a szájára, bizonytalanul, mintha maga sem tudná jó ötlet-e, amit csinál.

A csók egy röpke másodpercig tartott csupán, de mindent a feje tetejére állított. Lehet, hogy Kate csak hálából tette, Ray bensőjét viszont alapjaiban remegtette meg. Többet szeretett volna. Sokkal-sokkal többet!

Még fel sem fogta igazán, hogy mire is készül, mikor a szája önállósítva magát rátalált a lány ajkaira és bebocsájtásért könyörögve ostromolni kezdte azokat. Kate nyöszörgött, majd engedett a csábításnak és a csók elmélyült. Enyhén sós íze volt a könnyek utóhatásaként. Meleg, nedves. Ray örökké képes lett volna folytatni ezt a tevékenységet.

Miután elszakadtak egymástól, Kate befészkelte magát a karjai közé, és elaludt. Ő pedig éberen vigyázta az álmát egész éjjel...

Elzárta a csapot és kilépett a zuhanyfülkéből. Gyors, takarékos mozdulatokkal megtörölközött, meztelenül átsétált a hálóba, találomra előszedett valami ruhafélét a szekrényből, felöltözött, majd a konyha felé vette az irányt. Hátha ott találja Kate-et és végre rendet tehetnek ebben a káoszban, ami a „kapcsolatukra” volt jellemző...

Csupán tíz perccel később, csalódottan, indulatoktól felpaprikázva hagyta el a házat, autó gumija csikorogva tiltakozott a durva indulás ellen.