Pontosan két
héttel az után, hogy Ray újra szerves része lett a hétköznapjainak, és
válogatott kínzásokkal „édesítette” meg az együtt töltött időt – lásd
kétértelmű megjegyzések, parancsolgatás, számonkérés és társai – Kate
belenézett a sminkasztal tükrébe, még egyszer, utoljára végighúzta a hajkefét
fényes, aranybarna fürtjein, kent egy csöpp szájfényt az ajkaira, majd
elégedetten azzal, amit látott, megindult ki a szobájából. A tejeskávészínű
nyári ruha finoman susogott minden egyes lépésénél.
Még hetekkel ezelőtt megbeszélte a randit, amire jelenleg készült, és a
Billel történtek miatt majdnem meg is feledkezett róla, mikor előző nap Nathan
felhívta, hogy pontosítsák az időpontot. Neki pedig, nem volt szíve lemondani a
dolgot. Különben is mindenkinek jár egy kevéske kikapcsolódás. Azzal nem hozza
vissza a nagybátyját, ha naphosszat otthon penészedik.
Nate-tel úgy fél éve ismerték egymást, és ha a férfi Los Angelesben
tartózkodott – ami jó esetben, ha havonta egyszer előfordult – mindig
szerveztek valami közös programot. Kötöttségek nélkül jól érezték magukat
egymás társaságában, néha még egy-egy csók is elcsattant, de ennél tovább nem
jutottak. Kate nem akart egy folyton utazó üzletember mindig csak várakozó
barátnőjévé válni, Nate pedig tiszteletben tartotta ezt, és nem erőltette a
dolgot. Így maradtak inkább a barátságnál.
Már a lépcsőn tartott lefelé, mikor a fordulóban egy sötét alak vált ki
az árnyékból. Majdnem szívrohamot kapott, mivel a félhomályban – csak a hallból
felszűrődő fény világította be a lépcsőfokokat – az első pillanatban nem tudta
beazonosítani az illetőt, de aztán felismerte Rayt.
– Hova mész?
Kate meghökkent a durva kérdés hallatán, és rögtön el is öntötte a harag.
– Közöd hozzá? – vetette oda
neki ugyanolyan durván, majd megpróbálta kikerülve őt faképnél hagyni, de Ray
elkapta a karját és magához húzta. Arcuk csak centiméterekre került a másikétól.
– És ha van hozzá? A gyámod
vagyok, kötelességem vigyázni rád!
– Ne nevettesd ki magad –
replikázott a lány hevesen. – A gyámom vagy, nem az apám. Nem szabhatsz meg
nekem semmi! Kinőttem már abból a korból.
– Igazad van. Nem vagy egy
csitri, az apád pedig véletlenül sem lehetek…
Kate-et meglepte a váratlan helyeslés, de aztán megcsapta a Rayből áradó
alkohol és dohány összetéveszthetetlen szaga, miközben az arca, ha lehetséges
még az eddiginél is közelebb és közelebb került az övéhez.
– Részeg vagy? – bukott ki
belőle a kérdés akaratlan.
– Bár az lennék – sóhajtott fel
a férfi. – Akkor gondolkodás nélkül arra foghatnám…
– Mit? – suttogta Kate, bár
érezte, hogy nem díjnyertes ötlet a dolgot feszegetni, ha jót akar magának.
– Ezt! – jelentette ki amaz,
közben meleg, sima szája súrolta Kate lüktető ajkait.
Éles csengőhang hasított a feszült csendbe, amitől úgy rebbentek szét,
mint akiket rajtacsíptek valami bűnös tevékenységen.
Kate összehúzta magán a vékony kendőt, amit korábban a vállára terített
és további szó, magyarázat nélkül elrohant, mintha csak veszett kutyák
kergetnék.
A hallban vett néhány mély lélegzetet, hogy megnyugtassa ezerrel dübörgő
szívét, majd mosolyogva ajtót nyitott. Kedvesen üdvözölte a mit sem sejtő
Nate-et, majd gyorsan becsukta maga mögött a nyílászárót.
Még az egyre távolodó autóban ülve is úgy érezte gyilkos pillantások
kereszttüzébe keveredett.
***
Halálos
tekintettel bámult a távolodó autó után. Csak úgy rotyogott a visszatartott
indulattól. Kate. Elment. Egy. Idegennel. Egy. Fiatal. Jóképű. Idegennel!
Ennyit arról, hogy erős lesz, és szépen bebizonyítja, hogy képes
lemondani róla csak úgy. A gondolattól, hogy az ipse akár az ujjával meri
érinteni őt az agyvize forrósodni kezdett, a féltékenység savként mardosta.
Nem volt tíz perce, hogy hazaért, még zuhanyozni sem maradt ideje, amivel
lemoshatta volna magáról a bűzt. Hétköznap lévén csak nyitáskor ugrott be a
klubba, nem úgy, mint hétvégén, mikor végig felügyelte a bulit – a szerénységet
félretéve, igenis a város egyik legfelkapottabb bárjának tulajdonosa volt –,
ahol már akkor is vágni lehetet volna füstöt. Erősen elérkezettnek látta a
helyzetet egy komolyabb felújításnak, modernizálásnak. Csúcsidőben akár
kétezren is képesek voltak bezsúfolódni a kétszintes épületbe. Ha véletlen tűz
ütne ki, nem biztos, hogy megfelelően kezelni tudnák a tömeget a legszigorúbb
óvintézkedések ellenére sem.
Nyugalmat kényszerített magára, elfordult az ablaktól, amin eddig kifelé
nézett és átvágva a nappalin egyenesen a dolgozószobába sietett a telefonért. Társaságra
van szüksége, egy-két haverra, néhány sörre, meccsnézésre – döntötte el.
Akármire, csak sikerüljön elfelejtenie Kate kebleinek forróságát a mellkasán,
dühtől szikrázó szemét, kívánatosan elnyílt ajkait…
Isaiah rögtön jelentkezett a hívására.
– Szevasz, haver! Mi a pálya?
– Szia! Mit szólnál egy kis
meccsnézéshez? Kaja, pia biztosítva.
A barátját nem kellett győzködni, sőt megígérte, hogy a többieknek is
szól. Vagyis készülhetett a komplett focicsapat érkezésére. Nem baj, minél
többen lesznek, annál jobb. Úgy legalább biztos nem lesz alkalma a
gondolkodásra.
Nos, kicsit még a vártnál is nagyobb számú vendégsereggel számolhatott. A
haver hozta a csaját, az a barátnőjét, ismerősét végül elárasztották a házat a
bulizó fiatalok, Ray nem tehetett semmit. Igazából nem is akart.
Elejében még eszébe jutott, hogy Kate talán nem fogja díjazni a spontán
medence partyt – többen birtokba vették az udvart annak minden tartozékával
együtt –, de valahol a negyedik és az ötödik sör között elvesztette az
érdeklődését a téma iránt.
Terpeszkedett a nappali bőrkanapéján, enyhén bódult állapotban élvezte a
műsort – több csapattársával egyetemben –, amit két szőke cicababa adott elő az
asztalon előtte, miközben egy bögyös vöröske, talán Mindy vagy Sindy a
fülcimpájával játszadozott éppen. Már pont sikerült meggyőznie magát, hogy ez
kell neki, kitűnően érzi magát, mikor betoppant Kate.
Egy szó nem hagyta el a száját, csak áll a nappali szélesre tárt
ajtajában, és döbbenettel vegyes haraggal bámult rá. Olyan volt, mint egy
bosszúálló angyal, csak kard meg igazi szárnyak nélkül. Aztán sarkon fordult és
elviharzott.
Ray sosem gondolta volna, hogy egy pillantás lehet ennyire józanító
hatású. A sör megsavanyodott a szájában, Mindy érintése undorral töltötte el, a
zene és az asztalon, félmeztelenül vonagló lányok látványa zavaróvá,
kellemetlenné vált. Hirtelen kiszakította magát az ölelő karok közül – nem
törődve a meglepett tekintetekkel – és ott hagyva csapot-papot a saját
lakrészébe menekült.
Sokáig folyatta magára a vizet, hátha az lemossa róla a mocskot, ami
érzése szerint beborította. A buli még akkor is javában zajlott, mikor kicsivel
később felöltözve végigosont a folyosón és lélegzetvisszafojtva belopakodott
Kate szobájába.
A lány ruhástul feküdt a széles ágyon, összegömbölyödve, haja kuszán
keretezte arcát. Aludt, bár láthatóan nyugtalanul.
Ray bámulta őt egy ideig az ajtónak támaszkodva, minden pillanatban
készen a menekülésre, ha véletlen felébredne. Mikor jó idő után sem történt
ilyesmi, az izmai ellazultak. Előbb csak az ágy széléig lépdelt el, majd rá
terített egy vékony takarót Kate csupasz vállaira, végül gondolt egy merészet
és mellé feküdt. A lány nyomban hozzá búj, keresve a megnyugtató biztonságot.
Az éjszaka hátra levő részében nem csinált mást, csupán itta magába a nő
látványát, néha-néha finoman végighúzva mutatóujját a teste különböző, fedetlen
pontjain, vagy elsepert egy arcba hulló, zavaró tincset.
Valamikor hajnal előtt kicsivel végre a buli is kifulladt. Úgy nézett ki,
a vendégeit cseppet sem zavarta, hogy a házigazda idő előtt letűnt a színről.
Mikor a nap első sugarai beragyogtak a szoba ablakán, Ray nehéz szívvel,
de magára hagyta Kate-et és elraktározva a meghatározó élményt, elindult
feltérképezni a buli romjait és felvértezni magát a letolás ellen, amit minden
bizonnyal nem csak a lánytól, de valószínű az édesanyjától is el kell majd
szenvednie.
***
Kate
borzasztó furcsán érezte magát, mintha nem a saját testében és saját idejében
lett volna. Vagyis ő volt az, csak a ruhák, kiegészítők, maga a környezet nem
stimmelt. Egy az egyben úgy nézett ki minden, mint amilyennek egy
századfordulós jelenetet képzelt olvasás közben, csak most önmaga vált a főszereplővé.
Ráadásul, hogy igazolva legyen a feltevése, a semmiből felbukkant egy kalóznak
vagy valami útonállónak – inkább utóbbi – kinéző férfi, egy vágtató, fekete mén
nyergében, aki kísértetiesen hasonlított Rayre. A lovas mellé érve – valami
tisztásfélén sétálgatott éppen, virágokkal megrakott kosárral a karján –
egyszerűen felnyalábolta és elrabolta, csupán szanaszét röppenő virágokat
hagyva maguk után. Kate-nek még megijedni sem maradt ideje, sőt, a legmeglepőbb
az volt, hogy egyenesen biztonságban érezte magát. Annyira valósnak és mégis
meseszerűnek hatottak az események, hogy úgy döntött élvezi a pillanatot, lesz,
ami lesz alapon és nem harcol ellene.
Összhangban lovagoltak ki tudja meddig – a ló minden mozdulatára
felsőtestük kellemesen a másikéhoz dörzsölődött –, mikor végül megálltak egy
elhagyatottnak kinéző házikónál. Ott az útonálló – vagyis Ray – lepattant a
nyeregből és Kate-et is gyengéden leemelte, fokról-fokra csúsztatva végig őt a
mellkasán, amit a lány még a ruha alatt is keménynek, forrónak érzett.
– Megérkeztünk, gyönyörűm – mormogta Ray és pillekönnyű csókot lehelve
ajkára, felkapta, mint egy tollpihét, majd besétált vele a kis épületbe.
Egyenesen az ágyhoz vitte, finoman a párnák közé fektette, végül fölé
magasodott és belekezdett valamibe, amit Kate csak úgy tudott volna definiálni,
mint a módszeres, édes csábítás és az érzéki kínzás egyvelege. Egy simítás itt,
egy apró csók ott, testének melege teljesen körülölelte, magába szippantotta…
Az arcába
világító erős napfény rángatta vissza a valóság talajára, kiűzve fejéből az
álom utolsó foszlányait is.
Kómásan ült fel az ágy szélére, azon agyalva miért is aludt ruhástól és
ugyan ki takargatta be, mikor az előző este emlékei, mint valami hatalmas
hullám elárasztották, letaglózták.
Minden igyekezete ellenére képtelen volt jól érezni magát Nathan
társaságában, gondolatai folyton elkalandoztak, amit a férfi figyelmét sem
kerülhetett el, így viszonylag korán, úgy tizenegy körül hazaért.
Már a kapun befordulva megsejtette a bajt, az ajtóban pedig egyenesen
mellbe vágta a hatalmas hangzavar. Dühös döbbenetében még Nate-től is csak
röviden vett búcsút. És akkor meglátta a nappaliban folyó, már-már sztriptíz
számba menő előadást, amit Ray oly élvezettel szemlélt. A csalódottságtól maga
sem tudta mit szeretne jobban, sikítani, üvölteni vagy csak szimplán felrohanni
a szobájába és bőgni kifulladásig… A végén a harmadik variációt valósította
meg.
Zokogott és zokogott, remegett az ágy a testével egyetemben, miközben
arcát a párnájába fúrta. Nem mintha értette volna miért is emészti itt magát
azon, hogy a férfi mit és kivel csinál. Erre a fogas kérdésre sajnos, még
mindig nem találta az elfogadható választ. Az, hogy menthetetlenül szerelmes
lenne belé, ki van zárva – győzködte magát. Ettől függetlenül a könnyei
feltartóztathatatlanul csordogáltak tovább, míg végül álomba szenderült és
reggel arra a furcsa álomra ébred.
Csak is a feszültség lehet az oka, kizárólag! Dühös Ray-re, igen!
Mindjárt megy és megmondja neki a magáét, amiért az engedélye nélkül bulit
rendezett a házban. Az épület az ő öröksége, és gyámság ide vagy oda nem
dorbézolhat itt kénye-kedve szerint – határozta el.
Egy gyors zuhanyzást, fogmosást, felöltözést követően nyomban a férfi
keresésére indult. Meg is találta őt a konyhai hurrikán közepén, a pultnál
iszogatva a kávéját. A kellemes illattól Kate is megkívánta a forró italt, de
türtőztette magát és inkább minden indulatát Ray-re zúdította. Még az kellene,
hogy leálljon itt kedélyesen kávézgatni ezzel az isten csapásával!
– Azonnal magyarázatot
követelek, mi ez a felfordulás?!
– Csak halkabban, gyönyörűm!
Szétesik a fejem.
– Azt hiszed, érdekel az engem,
egy hangyányit is? Elegem van belőled, meg a húzásaidból. Felfogtad, hogy Bill
halott? Te meg sztriptíz táncosokat hozol a házába.
Ray felé fordult, percekig csak mustrálta őt, ahogy csípőre tett kézzel,
harciasan álldogál a konyha közepén, aztán kibökte.
– Bagoly mondja verébnek, hogy
nagyfejű… Te meg mindenféle idegen pasasokkal találkozgatsz.
Kate türelmetlenül fújt egyet.
– Nate csak egy barát!
– A szőkék is csak barátkozni
jöttek – vágott vissza a férfi, igyekezve a nemtörődömség maszkját magára
ölteni. Mintha csak Kate nem ismerte volna még eléggé.
– Hahh, barátkozni… – vágott egy
apró fintort. – Lehet jobb lett volna, ha mégis Iant választom helyetted. Ő
sosem hozna könnyű nőcskéket a testvére házába – persze, ezt egy percig sem
gondolta komolyan, de a férfinek nem kellett erről tudni. Most csak ott akart
fájdalmas találatot bevinni, ahol tudta, hogy érzékeny. A két férfi között
mindig is tapintható volt a feszültség.
Ray – ahogy számított is rá – felkapta a fejét, három lépéssel ott
termett mellette, mindkét oldalról megragadta a felkarját és szikrázó tekintettel
fürkészte az arcát.
– És vajon miért nem tetted? –
kérdezett vissza. – Miért engem választottál? – Kate nem bírta a kutató
tekintetet, elfordította az arcát, torkában csomó keletkezett. Nem volt
felkészülve rá, hogy rögtön visszakapja a magas labdát. A férfi megfogta az
állát, visszahúzta, így ismét szemtől szembe kerültek. – Miért?!
A lány lesütötte a pilláit.
– Mert te tűntél a kisebbik
rossznak – szűrte a fogai között.
Csend. Ha Kate nem érezte volna az ujjak szorítását vagy a férfiból felé
sugárzó hőt, azt hihette volna, hogy Ray elment.
– Szóval, kisebbik rossz? –
szólalt meg végül rekedten a beszélgetőpartnere. – Tudod, lehet, mégis igazad
van és Ian jobb választás lett volna, mindenki számára – azzal se szó, se
beszéd szájon csókolta. Durván, követelőzőn, mohón. Nyelve ellentmondást nem
tűrően nyomult Kate ajkai közé. A lány elvesztette a kontrollt. Szédült, a
lábai gumivá váltak, kénytelen volt megkapaszkodni Ray pólójában.
A csók amilyen váratlanul kezdődött, úgy is ért véget. Kate légszomjjal
küszködve távolodott el a férfitól.
– Most elmegyek az egyetemi
könyvtárba. Mire visszaérek, legyen rend és tisztaság, a mamlasz haverjaid
pedig, akik szanaszét fetrengenek a házban, jobban teszik, ha gyorsan
eltakarodnak – nyögte ki kínlódva, azon igyekezve közben, hogy megtartson pár
morzsácskát önérzete romjaiból, majd sarkon fordult és elment. Szinte menekült
kusza gondolatai, a rátörő érzések, de legfőképp a konyha közepén hagyott férfi
elől…