Rendkívüli kötelék - 5. fejezet

Végre valahára sikerült összehoznom, hogy kitegyem a következő fejezetet. :) Akik olvasták az eredeti novellát, azoknak igencsak ismerős lesz, ugyanis most jutottunk el ahhoz a ponthoz, mikor megesett a nagy dolog. :) Van benne azért itt-ott változtatás, meg bővítés, így remélem adni fog némi pluszt is. :) Jó olvasást! 

U.i. A Végzetes javítása folyamatban, csak most elég szépen összejött a munka számomra és kevésbé marad időm a szenvedélyemre. :) Köszönöm a megértést!

Kevesebb, mint egy hónap. Húsz nap és végre szabad lesz. Veheti úgy, hogy az út több mint felén túl van… Kate olyan mániákusan számolta a napokat, sőt órákat, mint a börtönre ítélt, aki a szabadulása pillanatára vár.

Hála Istennek, Raynek színét sem látta jó ideje. Remélhetőleg, ez így is marad – szuggerálta be magának akkurátusan. Eleget bántották egymást az utóbbi időben, sőt még annál is többet.

Először a férfi önkényes visszaköltözése a villába – a Nagy Házba –, majd a mindennapi cirkusz, ami vele járt. Hol hangos házibuli medence-partival megspékelve, hol a személyzetet nyaggatása – amit persze Rosa és Juan egyáltalán nem látott annak –, hol érthetetlen féltékenységi jelenetek, esetleg gyengéd védelmezés. Annyira felkavarta a férfi, hogy képes volt kétségbeesettségében végül a karjaiba vetni magát és némi érzelem-alamizsnáért könyörögni.

Kate bosszúsan fújta ki a levegőt. Igen, megalázkodott, szinte már rimánkodott a csókjáért, Ray pedig kihasználta a helyzetet… De ugyan kit áltat ezzel? A férfi igazából nem tett semmi rosszat, saját maga tehet róla, hogy jelen pillanatban még beszélő viszonyban sem voltak.

Fintorogva tolta odébb a müzlis tálkát a konyhapulton. Annyira frusztrált volt, hogy még az a pár kanálnyi is, ami lecsúszott korábban visszaköszönéssel fenyegetett.

Előző éjjel végül is kiteregette a lapjait – ha Ray nem is fogta fel, de kimutatta az érdeklődését iránta –, ettől pedig teljesen bepánikolt. Védtelennek érezte magát tőle. Nem lesz ez így jó. Ray túl nagyvilági, túl laza, túl jóképű... Túlságosan nagy falat a számára. Hirtelen támadt érdeklődése valószínűleg kérészéletűnek bizonyul majd. Hisz még sosem volt komoly barátnője. Mindig is olyan szőkített hajú cicababákkal szórakozott, mint a múltkori házibulin. És azokat is úgy váltogatta, ahogy más az alsóneműt. Pont emiatt Kate előre félt, hogy szilánkosra tört szívvel fog kikecmeregni ebből a valamiből, amibe belegabalyodtak, vagyis legjobb lenne csírájában elfojtani a dolgokat.

Annyira belemerült a gondolataiba, hogy már csak arra ocsúdott fel, a férfi belecsókolt a nyakába.

– Jó reggelt, gyönyörűm! Sikerült kipihenned magad? – mormogta gyengéden, amitől Kate szíve összeszorult. Hogy lesz képes ellenállni neki, ha Ray csábítással próbálkozik?

– Szia – nyögte ki. – Igen.

Közben a férfi megkerülte őt, a müzli maradékáért nyúlt és kanalazni kezdte.

– Megehetem? – kérdezte, de addigra már vagy a felét belapátolta.

– Csak nyugodtan – hagyta rá Kate, majd összeszedte magát és belevágott az előre elgondolt mondandójába. – Beszélnünk kell.

Ray kérdőn húzta fel egyik szemöldökét, utolsókat kanalazva a tálkából. Kate felemelte a kezét, hogy megakadályozza a közbevágást. Ha Ray megszólal, képtelen lesz végigmondani.

– Hallgass meg, kérlek. Én... Én... Én azt akarom, hogy költözz el – bökte ki végül savanyú ábrázattal.

A férfi előbb a homlokát ráncolta össze értetlenül, majd tett egy lépést felé. Kate ismét felemelte a kezét.

– Ne! Maradj ott. Hidd el, jobb lesz így mindenkinek. Nincs szükségem felügyeletre, felnőtt nő vagyok, és itt vannak nekem Rosa meg Juan is. Te visszatérsz a megszokott életedhez, én is folytatom az enyémet, ez a pár hét gyorsan elrepül és elfelejtjük a kellemetlenségeket.

– Kellemetlenségeket?!

– Egymás elviselését... Soha semmi jó nem sül ki abból, ha mi egy fedél alatt vagyunk. Nem kedveljük a másikat, ez tény, nincs minek magunkra erőltetni valami hamis álarcot, és szimpátiát színlelni.

– Komolyan így gondolod?! – vált Ray hangja feszülté, szemeiben megbántottság csillogott. Kate szíve újra összeszorult. Jobb lesz így, jobb lesz így, jobb lesz így – mantrázta.

– Igen. – A válasza nem volt más, csak vérszegény suttogás.

– Rendben – vágta rá a férfi, lecsapta a pultra az üres tálkát és elrohant.

Ez napokkal ezelőtt történt. Kate azóta is arról győzködte magát, hogy a leghelyesebb döntést hozta meg. Az élet megy tovább, ahogy kell! Kár, hogy maga sem hitt igazán benne.

És persze, ott volt még az a gyámság dolog, amit Ray meglepően komolyan vett a szóváltásuktól függetlenül is. Sőt, ha lehet még jobban túlzásba vitte az „apáskodást”. Minden lépéséről beszámolót várt, persze, mivel nem beszéltek egymással, a házvezetőnőt és a kertészt használta fel a céljai elérésében, és nyílt kémkedésre buzdította őket. Lassan az őrületbe kergeti az állandó ellenőrzősködésével. Na, de elég legyen ebből – szögezte le magában a lány –, élvezzük a csendet és nyugalmat. Aznap még a személyzetnek is kimenőt adott. Juan és Rosa két napra elutaztak meglátogatni a lányukat. Egy szál magában volt, a medencével és a napsütéssel.

Megragadta a naptejes flakont és alaposan bedörgölte vele már szép bronz barnára sült bőrét, amit itt-ott fedett csupán a parányi, aranyszínű bikini. Ha lett volna elég bátorsága hozzá, talán még azt is ledobja magáról. De egyelőre, nem jutott el arra a szintre. Esetleg, majd ha Ray végleg elköltözik – a holmija érintetlenül állt a szobájában –, mert addig bármikor fennáll az esély rá, hogy váratlanul felbukkan. Most inkább úszik egyet, aztán beleveti magát a legújabb könyvszerzeményébe. Előbb-utóbb csak elmúlik az a fránya húsz nap és megszabadul Ray Valentine atyáskodó figyelmétől. Az erre a gondolatra szívébe nyilalló apró szúrást egyszerűen figyelmen kívül hagyta, majd nagy lendülettel felpattant a nyugágyról és egyenesen belevette magát a medence hűs vizébe.

***

Ray éhes szemekkel követte a lány minden egyes mozdulatát. Már percek óta – amióta újra betette a lábát a Nagy Házba, és nem találta a konyhában se Rosát, se Juant – állt mereven a teraszajtóban és figyelte őt, ahogy makulátlan testét krémezi. És a merevet, szó szerint kell érteni. Olyan kemény volt, hogy egy szikla sem lehetne jobban.

Idegesen megdörgölte az állát, amin már kiütközött a borosta, hiába borotválta meg este mielőtt dolgozni ment. Pillantása úgy tapadt a lány egyenletesen tempózó alakjára, mintha csak lemaradna valamiről, ha nem nézi. Még pislogni is nehezére esett.

Majd megveszett érte, hogy legalább egyszer ebben az életben igazán – ne csak futólag, büntetésből vagy hálából – birtokba vehesse telt ajkait. És minden egyéb testtáját. A látvány és a vágyálom hatására egyre inkább a tűrőképessége határára sodródott.

Kezében a postaládából begyűjtött levélköteg galacsinná gyűrődött, mikor Kate kiemelkedett a medencéből. Testéről patakokban csordogált a víz, szikrázóvá változtatva a selymes bőrét a meleg napsütésben. Ray teste megrándult a visszafojtott vágytól. Még az is végleg kiszaladt a fejéből, hogy elmondani jött, a lány akaratának megfelelően kiköltözik, sőt másik városban telepszik le. Eredetileg vissza akarta utasítani az edzője ajánlatát – egy feltörekvő ifi csapat irányításáról volt szó, az ország másik felében –, de mivel Kate nyíltan elutasította, úgy érezte jobb, ha mégis vált.

Közben a lány továbbra sem vette észre, hogy nincs egyedül. Teljes magabiztossággal sétált oda a nyugágyhoz, lehajolt a törölközőért és lazán előrehajolva törölgetni kezdte vállig érő, aranybarna fürtjeit.

Rayben még a levegő is bennakadt, ahogy a szemeivel falta fenekének észveszejtő látványát.

Az aranyszín bikini-alsó becsúszott a két félgömb közé, ezzel felfedve a csábító hátsó fertály szinte minden négyzetcentiméterét.

Összefutott a nyál a szájában. És meglepődve tapasztalta, hogy irigykedik. Őrület, de irigységet érzett egy bikini-alsó iránt. Ő akart abban a szexi vájatban elmerülni. Közel állt hozzá, hogy mint egy suhanc a nadrágjába élvezzen.

Ettől valami megpattant a belsejében. Agya kiüresedett és csak egy cél lebegett a szemei előtt. Elég volt az önsanyargató távolságtartásból!

Észre sem vette, hogy közben megindult Kate felé, csak már mikor odaért hozzá és erős kezeivel megragadva a csípőjét gránitkemény erekciójához rántotta. Onnantól nem volt visszaút.

***

Teljesen váratlanul érte az orv támadás. Egyik pillanatban még a haját törölgette és élvezte a nap meleg sugarainak simogatását a bőrén, a másikban meg erős karok ragadták meg a csípőjét és rántották hátrafelé. Ian! – volt az első, szörnyű gondolata.

Torkából sikoly tört elő, ahogy a feneke puha húsának sziklakemény hímtag préselődött és furakodott egyre beljebb nőiességének forrása felé. A mozdulat erejétől hátravetődött és nekiesett egy csupa izom, forró mellkasnak.

– Jó reggelt, gyönyörűm! – hallotta meg Ray majdnem felismerhetetlenségig rekedt hangját. – Csak nem élvezzük a meleg napsütés kényeztetését?

Ray?!

– Ray! – szakadt ki a lányból a kétségbeesett kiáltás, miközben önkéntelen hadakozott, a kéretlen ölelés ellen. Csak, sajnos ezzel mást nem ért el, mint ha lehet még jobban hozzádörgölte magát a férfi már emígy is pattanásig feszített testéhez. – Engedj el!

– Ó, nem! Most az egyszer nem teljesíthetem a kívánságodat… – azzal megragadta a lány egyik karját és megpördítette, majd újra elkapta, és így szemtől szembe szorította ismét a mellkasához.

Kate érezte, ahogy hetyke kis mellei nekiszorultak a férfinak, teljesen eláztatva annak pólóját. Ray, úgy bámult le rájuk meredten, mint az éhező, aki nagy lakomát talált. Szinte már a nyál is kicsordult a szája szélén.

– Mi az ördögöt csinálsz? – kiáltott fel Kate megrökönyödve, aminek hatására Ray szemeibe egy pillanatra visszatért az értelem. Elszakítva tekintetét bűvöletének tárgyáról az arcába nézett.

– Megteszem azt, amit már nagyon-nagyon régen meg kellett volna – azzal lehajolt és ajkaival birtokba vette a száját.

Attól a perctől kezdve, Kate számára megszűnt tér és idő. Csak ők ketten léteztek és a csók, ami betöltötte az egész univerzumot. A pár nappal korábban történt esett csupán halvány, gyenge utánzata volt a mostaninak. Ajkai azonnal elnyíltak teret engedve a kutakodó nyelvnek, majd önkéntelenül is felemelte a karjait és átölelve Ray nyakát, ujjaival beletúrt annak tarkóján, az ide-oda kunkorodó tincseibe. A feszült ellenkezés, mint egy varázsütésre kiszállt a testéből. Ide tartozott.

***

Akkor sem lepődött volna meg jobban, ha Kate valahonnan elővarázsol egy kést, és hasba szúrja vele. De semmi ilyesmi nem történt. A lány egyszerűen visszacsókolt. Méghozzá önszántából és olyan intenzitással, hogy már eddig is magasan szárnyaló pulzusa, az egekbe szökkent. Ettől felbátorodva, lazított a szorításán és óvatosan araszolt felfelé a keskeny derékon, míg elérte a lágyan domborodó halmokat. Éppen csak végigsimított az alsó ívén, Kate mégis azonnal libabőrös lett tőle. Hegyes mellbimbói, majd átszúrták a bikini felső vékony anyagát.

Ohh, igen!

Visszacsúsztatta a kezeit az imént megtett útvonalon, majd megragadta a lány kerek fenekét és megemelte, ösztönözve ezzel arra, hogy a dereka köré kulcsolja hosszú lábait. Így Kate ölét, csak pár milliméternyi ruhanemű választotta el, saját vágyának kőkemény bizonyítékától.

Megindult vele a ház felé. Sajnos pár lépés után rájött, hogy képtelen lesz eljutni odáig. Főleg, ha a lány öle minden egyes lépésnél a farkának feszül. Így kénytelen volt úti célt változtatni és a mellettük lévő nyugágyra eresztette le finoman őt. Ott azonban a rá fonódó lábak nem engedték, hogy felemelkedjen. Erősen helyben tartották, hát muszáj volt megadnia magát és ránehezedni, belesüppedni Kate lágyságába. Nem mintha bánta volna a dolgot. Lenézett a gyönyörű arcba, ami egyszerre édesítette és keserítette meg az álmait. És valahogy nem tudta felfogni, hogy megkaphatja.

Egyik karjára támaszkodott, majd ujjaival gyengéden körülrajzolta a csóktól csillogó és duzzadt ajkakat. Azok szétnyíltak és a mutatóujja elveszett a feltárulkozó nedves barlangban. A testén keresztülcikázó feszültségtől megrándult. Mint, akibe villám csapott.

A lány arcára kiült az élvezet, szemei lecsukódtak, nyelve finoman körülnyaldosta az ujját. Uram Atyám! Ha továbbra is így fojtatja, perceken belül fel fog robbanni. És még hozzá sem ért igazán.

Kirántott az ujját a lágy börtönéből, és nedves csíkot hagyva maga után elkezdte lecsúsztatni a lány állán, majd kecses nyakán, aztán ziháló mellkasán, hogy végül elérjen reszkető kebléig. Mindeközben Kate tágra nyílt szemekkel bámult az arcába. Végül pillekönnyen hozzáért a hegyes csúcshoz. Alig elfojtott nyögés volt a válasz.

Ezen felbátorodva, egész tenyerével beborította a feszes halmot. Tökéletes érzés volt, mintha, csak arra teremtették volna, hogy az ő tenyeréhez illeszkedjen.

Finoman masszírozni kezdte, amire apró, édes nyögdécselés volt a válasz. Fölé hajolt, lélegzetével csiklandozva kicsit, a lüktető csúcsot, aztán mikor a lány alig észrevehetően megemelte a mellkasát, megkegyelmezett és a szájába vette.

Leírhatatlan íze volt. Mennyei. Lágy és selymes. Még így a bikini anyagán keresztül is.

Megragadta a zavaró ruhaneműt és eltávolította pillanatnyi vágyának megtestesítőjéről. Teljesen a szájába vette, és szívni kezdte. Kate megvonaglott alatta, ölét hozzádörzsölve a férfiasságának, körmeit belevájva a hátizmaiba. Kényeztette még pár pillanatig az édes húst, majd áttért a másikra.

Mikor már úgy érezte, hogy a lányt hajszál választja el a szárnyalástól, megindult lefelé a reszkető hasizmokon. Elérve a köldököt, elidőzött egy picit, aztán folytatta az útját, lejjebb és lejjebb, míg el nem érte azt, amit keresett, amire vágyakozott. Abban a pillanatban, mikor nyelve hegye hozzáért a nedves bikini bugyiba csomagolt mennyországhoz, Kate felsikoltott, megremegett és lábaival eszméletlen erővel szorítva őt, elélvezett.

***

Felrobbant és millió, sziporkázó csillámporrá porladt el. A bőrén apró, ritmikus áramütésszerű ingerek futkároztak, ő pedig a felhők felett két méterrel érezte magát. Lebegett a gyönyör végtelen tengerén.

Sose képzelte volna, hogy ilyesmi létezik. Vagy, hogy ilyet érezni fog valaha. Számára a szex egy kapcsolatban nem volt más, mint szükséges kellemetlenség. Bár gyanította, hogy valami nincs rendben, hisz kedvenc könyveiben mindig olyan élvezetesnek és gyönyörűnek írják le a dolgot. Akkor mindig azzal nyugtatgatta magát, hogy az író bizonyára csak kiszínezi, felnagyítja a dolgokat. Tévedett. És ezt Ray váltotta ki belőle. Ray! A neve édes cukormázként borította be és újabb csúcsdöntéssel kecsegtetett.

Fogalma sem volt, hogyan jutottak el a nyugágyig. Semmi mást nem érzékelt, csak a testéhez tapadó testet, a kutakodó ujjat és forró ajkakat. Mindenütt ott voltak. Mintha letapogatóval, tüzetesen átvizsgálták volna. Ha ez egy álom, sosem akar felébredni.

Újabb gyönyörhullámok cikáztak át az idegpályáin, mikor a férfi elmerült nedvességben úszó szirmai között. A bikini belenyomódott a húsába. Aztán halk reccsenés és a zavaró akadály megszűnt.

Ha minden igaz, most szakították le róla a méregdrága, márkás fürdőruhájának alsó részét. Nem mintha izgatta volna magát miatta. Most csak az számított, hogy azt a csodálatos nyelvet és ajkat, már nem akadályozza semmi a kényeztetésben.

Mikor Ray nyelve benyomult hüvelyének barlangjába, a feszültségtől azt hitte, újból felrobban. Őt akarta magában, majd meghalt érte. Megmarkolta a férfi vállait, enyhe erőszakossággal felhúzta magához és szájon csókolta. Csatározó nyelveiken keveredett egy határozottan fekete csokira hasonlító íz és a saját testének nektárja.

Elkapta Ray pólójának alját és leráncigálta róla – megszakítva ezzel egy pillanatra az őrült csókcsatát –, majd izmoktól dagadó testére fonódott és átfordult vele a széles nyugágy másik felére. Most ő került felülre. Lovagló ülésben ráült a csípőjére, és átvette az irányítást.

***

Ha valaki előző este azt mondja neki, hogy mikor majd aznap találkoznak, Kate vadmacskaként letámadja és megerőszakolja, valószínűleg hülyének nézi. Pedig, ha most jól értelmezi a dolgot, épp az fog következni. A lány határozottan lenyomta a nyugágyra és felfedezőútra indult a mellkasán, miközben csípőjével észveszejtően ingerelte szétrobbanással fenyegető falloszát. A tréningnadrág egyre zavaróbbá vált számára. De nem sok ideje maradt ezen bosszankodni, mert Kate már a köldöke alatt járt. Hasizmai összerándultak, hímtagja fájdalmasan lüktetett. Aztán az anyag lecsusszant róla és végre megmutathatta magát teljes valójában. Ő finoman ujjai közé fogta a vastag dorongot, és ajkaival közelíteni kezdett felé.

Nem! Azt már nem bírná ki, azonnal elsülne.

Gyorsan elkapta a lányt, felrántotta, hogy újra ülő helyzetbe kerüljön és odairányította, ahol a legnagyobb szüksége lüktetett megkönnyebbülésért, de nem hatolt be. Megállt a bejáratban, akármennyire is erős volt a késztetés a benyomulásra. Érezte a hüvely izmainak vibrálását, a síkos nedvességet. Várt.

Akkor Kate fokozatosan, centiről centire magába fogadta. Teljesen kitöltötte a szűk barlangot. Ray nem tudta meddig fogja még bírni. Ez már a kínzás határait súrolta. Nehezen vette a levegőt. Az izmai már-már görcsbe rándultak. Majd a lány elkezdett mozogni. Lassan fel, lassan le. És fel. És le. És fel…

Arcára kiült az eksztázis kétségtelen kifejezése. A férfi tudta, ha ezer évig élhetne, de le kellene mondania erről a látványról, inkább nem kérne belőle.

Kate gyönyörű volt. A lehunyt szemeitől kezdve, enyhén szétnyílt ajkain és kipirult arcán keresztül, izzadságtól csillogó bőrén át, ritmikusan reszkető kebléig. És még tovább. Sajnos, ez a pillanat nem az volt, mikor sokáig gyönyörködhetett benne. A teste a szakadék szélére sodródott, még pár pillanat és elszáll.

Határozottan megragadta partnere csípőjét, teljesen belényomult, aztán átfordult vele, hogy újra ő kerüljön felülre. Néhány határozott és kemény döfés után, mikor a lány ki tudja hányadszorra vonaglott meg alatta a gyönyörtől, kiszakította magát hüvelyizmainak szorításából, és hangos kiáltás kíséretében lapos hasára ontotta magját. Úgy érezte percek óta rángatózik az élvezettől, mire a megkönnyebbülés hullámai alábbhagytak.

Ellazult izmokkal fonódott rá Kate puha testére és az oldalára fordult, hogy ne nehezedjen rá teljes súlyával. Még az sem zavarta, hogy összekenik egymást a testnedveikkel. Tökéletesen elégedett volt magával. Rátapasztotta ajkait a lány nyakszirtjére, és csak úgy a fogai között, alig hallhatóan motyogta neki:

– Szeretlek.

***

Kate kellemes zsibbadásban ébredt a nyugágyon, hozzápréselődve Ray izmos hátának.

Nagyon valószínű, hogy elaludtak az után az észveszejtő, de teljes mértékben kifacsaró testmozgás után, amit nemrég együtt átéltek. Még jó, hogy a napernyő megvédte őket a leégéstől.

Finoman mocorogni kezdett. Ray motyogott valamit az orra alatt, de nem értette mit. Édesen aludt. Elhúzódott tőle, úgy szemlélte a széles hátat. Itt-ott fehéres foltok tarkították a bőrét. Aztán, ahogy megmozdult a sajátján is felfedezte őket. Elmosolyodott. Alhatnak már egy ideje, mert megfeszült a bőre, ahol az ondó rászáradt. Gyengéden végigsimított a férfi hátizmain.

– Ray! Itt volna az ideje lezuhanyozni…

– Hmmm?

– Mondom, zuhanyozni kellene.

– Ühüm.

Kate-re gyöngyözően tört rá nevetés. Nagy gyerek… Megcsiklandozta egy kicsit, erre Ray azonnal átfordult és beleszorította a nyugágy anyagába. Kócos volt és álmos. Mégis hihetetlenül szexi.

A lány érezte, hogy ismét kezd izgalomba jönni.

– Zuhany? – kérdezte újra.

– Jöhet – válaszolta amaz, majd felpattant, felhúzta őt is és úgy, pucéran és boldogan, nevetve rohantak a ház felé.

Már a zuhany alatt, miután újból szeretkeztek, Kate gondterhelten támasztotta a fejét Ray csupasz mellkasának, közben a férfi szeretettel ölelte át őt. A langyos víz finom permettel sorozta a bőrüket. Nem igazán tudta mit is kellene mondani, hogyan vágjon bele egy beszélgetésbe, aminek kétséges volt a kimenetele. Annyira jól érezte magát így, rettegett tőle, ha megszólal, összetörik a varázs és ő végül rájön, hogy mindez mégsem történt meg, mégiscsak a fantáziája játszik vele csalfa játékot.

– Mi a baj, Kate? – kérdezte Ray, mintha megérezte volna őrlődését.

– Én... Csak... Mi lesz ezek után? Hogyan tovább? – bökte ki végül a lány a dolgot, ami foglalkoztatta.

Ray mielőtt válaszolt volna, előre nyúlt, elzárta a csapot, majd megkaparintva a puha, fehér törölközőt Kate köré tekerte és maga felé fordította. Arca, szeme végtelen komolyságot tükrözött, ahogy megcsomózta az anyagot a lány két melle között. Csak ezek után szólalt meg.

– Szeretlek, Kate Galaway, már magam sem tudnám megmondani mióta. Talán az első perctől kezdve. Kész vagyok elfogadni bármit, amit fel tudsz ajánlani számomra addig, amíg csak lehetséges. Nem foglak kényszeríteni vagy befolyásolni, a döntést neked kell meghozni, de tudd, hogy rám mindig számíthatsz. Már annyira a lényem részévé váltál, hogy képtelen lennék téged kiszakítani onnan.

Kate csak pislogni tudott a váratlan vallomáson. Hát igaz – gondolta. – Már korábban is jól hallotta, a férfi tényleg szerelmet vallott neki.

Közben Ray elengedte a lány törölközőjét és egy másikat a csípője köré tekerve kilépett a fülkéből.

– Én... – dadogta Kate, de Ray félbeszakította.

– Ne mondj most inkább semmit. Tudom, hogy kisebb sokkhatásként érhetett a dolog, de már nem bírtam magamban tartani. Gondolkodj el rajta, ameddig csak szükséges. Türelmes vagyok...

Időközben odasétált az ablakhoz és a párkányra támaszkodva kibámult a teraszra.

Kate nem sokáig hezitált. Bár cseppet sem volt biztos a jövőben, vagy abban, mennyire helyes az, amit tesznek, de érezte, hogy neki igenis szüksége van a férfira. Pont erre a férfira!

Eltökélten követte őt és Ray hátához simulva szorosan átölelte.

– Fogalmam sincs, mi lenne a helyes és mi nem, minden olyan kusza és zavaros. Nem merek ígérni semmit, de egyben teljes mértékig biztos vagyok. Veled akarok lenni!

Társa némán megszorította az összekulcsolt ujjait, mint egy jelezve, hogy elfogadja a szavait és úgy bámulták a vörösen izzó, lemenő napot csendesen, egymáshoz tapadva, míg az lassan, de biztosan alábukott a horizonton.

***

Másnap reggel éppen a kávét kortyolgatták elmélyülten, mikor megszólalt a csengő. Kate a férfi ölében ült, a konyhapult mellett és a fürdőköpenyét próbálta helyben tartani, miközben a kávéval zsonglőrködött, bár Ray nagyban nehezítette a dolgát, mert neki szemlátomást más céljai voltak. Jelen pillanatban is a lány nyakszirtjét harapdálta játékosan.

– Hagyd, majd Rosa vagy Juan kinyitja…

– Azt kétlem – felelte Kate nevetve. – Még nem értek haza…

A csengő újra megszólalt.

– Na, jó. Akárki is az, gyorsan szabaduljunk meg tőle és folytassuk, ahol abbahagytuk.

– Hogy valaki milyen telhetetlen…

– Telhetetlen? Igen. Sok a pótolni valóm. Estére pedig szépen megmutatom neked a klubomat.

– A midet?

A csengő erőszakosan újra felberregett.

– A klubot. Sok minden van, amit még nem tudsz rólam, de most hadd lássuk ki az, aki merészel megzavarni minket.

Kéz a kézben indultak meg a bejárati ajtó felé. Már éppen odaértek volna az ajtóhoz, mikor Ray megfordult, átölelte a lányt, megcsókolta és így szólt:

– Ma még nem is mondtam, mennyire gyönyörű vagy!

Kate szeme felragyogott és egy örömteli mosolyt küldött a férfi felé.

– Köszönöm.

Mindketten élvetegen vigyorogtak, mikor Ray megragadta a kilincset és szélesre tárta az ajtót. Odakinn egy mogorva, szemüveges-öltönyös alak álldogált, fekete aktatáskát szorongatva. Biccentett, majd szigorúan végigmérte őket, végül megszólalt.

– Jó napot kívánok. Jeremy Barns vagyok, Mr. Ian Galaway képviseletében. Tájékoztatom önöket, hogy a megbízóm bírósági eljárást indított önök ellen, a néhai Bill Galaway végakaratának súlyos megszegése jogcím alatt és kérvényezte Kathleen kisasszony felügyeleti jogának azonnali átruházását saját maga javára – és egy vékony borítékot nyújtott határozottan feléjük.

A fiatalok arcáról leolvadt a mosoly, miközben Ray átvette a papírt. Kate reszketve bújt hozzá az őt átölelő, merev férfihoz.